Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
6Í der That als ein zwischen der Dynastie und den Ständen geschlossener Vertrag ...» Nagy Ernő (Közjog III. К., 211., 212.1.) elismeri, hogy: «ha a pragmatica sanctiónak tartalmát vizsgáljuk, szembeötlő annak a szerződéses volta (két fél igér, két fél fogad el)...» ... de ezzel szembe állítja mindjárt a modern állambölcseleti fölfogást ... stb. Olvasva a tudós szerző művét, a 217. lapon gyönyörű dis- tinctiót tesz a trónöröklés fogalmára nézve, mely közjogi intézmény, de magánjogi elnevezéssel van kapcsolatba hozva, ép így áll ez a sanctio pragmatica szerződéses lényegére nézve, közjogi tétel az magánjog formájába öltöztetve, de a magánjogi szerződések izmosabb háttere nélkül, a nemzet politikai fölfogása tekinté ezt szerződésnek hosszú időn át szakadatlanul. Tudni való, hogy történelmi alkotmányt pertractálva: «kevésbbé a szavak, mint inkább szelleme dönt, s a szokásos magyarázatnak körében nagyobb jelentőség jut . . . átmegy a nép érzületébe, szokásaiba, erkölcseibe, gondolkodásába, úgy hogy végre az állami életet máskép elképzelni is alig tudja; s mindaz fennállását sokkal jobban biztosítja, mint bármiféle alkotmányos garantia». (1. id. mű 184., 185. 1.) Ez a genesise a sanctio pragmaticának, mint szerződésnek. Ferdinándy (id. m. 177. 1.) a magyar pragmatica sanctiót két oldalú szerződésnek tekinti. Gróf Vigyázó Ferencz kétségbe vonja, hogy a nemzet az uralkodóházzal szerződhetett volna (1. Pragmatica Sanctio ez. müvét 64., 73. 1., hol a jeles szerző a véleményeknek egész: sorozatát hozza föl, mi engem ennek fölsorolásától fölment. L. czikkemet «A Jog» 1895. 20. sz. ily czímen: A szerződéseselv a magyar közjogban). Általánosságban tehát illustrálva lenne azon tételem, hogy az 1723. I., II. t.-cz. által elfogadott sanctio pragmatica szerződés, most azonban még 1780/90—1848—1861/67-ből vett példákkal kívánom bizonyítani azt, hogy a magyar közjogban «sanctio pragmatica és 1722/23.1.,II. törvényezikkelyek azonos fogalmak, s bármiként használják is e jelzőket, ennek elfogadott értelembeni lényege mindig kölcsönös szerződést jelent a 141
