Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
47 Boldizsár követjelentési beszédét 1861 okt. 5-én Szombathely város közgyűlésén.) Alig hiszem, hogy később is ez ismert «Hausgesetz» alapján Horváth Boldizsár (1866 deez. 1.) így szólhatott volna: «állami önállóságunk a pragmatica sanctio értelmében oly jog, mely bennünket föltétlenül megillett, melyet bármi föltételhez kötni hagynunk annyit tenne, mint eltérni a pragmatica sanctiótól, mint állami önállóságunknak új jogalapot keresnünk s ez által elismernünk, hogy azt az eddigi jogalapon hiába követeltük». — 1867. márcz. 27-én pedig így nyilatkozott: «a törvényhozó testület nem foglalhat el más kiindulási pontot, mint azon alapszerződést, a mely a nemzet és a fejedelmi ház közt 1723-ban keletkezett, a melylyel nemzeti életünknek egy új korszaka vette kezdetét és a mely nemzeti követelményeinknek azóta mindig alapjául szolgált. A czél, melyet elérni óhajtottunk most sem lehet más, mint a mi volt eddig, t. i. a pragmatica sanctióban foglalt jogok és kötelezettségek kölcsönös biztosítása». Szentkirályi Mór az 1848. évi törvények bevezetésének szerkesztője 1867 márcz. 26-án ezt mondá: «a megoldásnak -csak egyetlen egy lehető és czélszerű módja van, s ez az, ha a pragmatica sanctio elvei azon absolut térről, melyen eddig állottak, áttétetnek az alkotmányos térre». Az 866. évi deczemb. 11-én kelt föliratban pedig ez áll: «A pragmatica sanctio, melynek a nemzet jogait és alkotmányát biztosító része egyoldalú hatalom, szóval felfüggesztetett, — tettleg most is még föl van függesztve; alkotmányunk nem állíttatott vissza, s a jogfolytonosságnak általunk ismételve kért és sürgetett életbeléptetése nincs teljesítve. Minő alapra építsük tehát a kiegyezés müvét, midőn az egyetlen biztos alap, még most is hatályon kivid van?» Ezen biztos alap pedig azok előtt, kik a körülményeket ismerik, nem a «Hausgesetz». Ha Kossuth álláspontja való lenne, úgy a nemzet a régi osztrák fölfogás bázisán állana, mely utoljára az 1860. évi okt. 20-iki diplomában, s az 1861. évi kir. leiratokban nyert kifejezést, majd Lustkandl hírhedt pamphletjében. Kossuth azonban bizonyára tudhatta azt, hogy a magyar nemzet egyértelműleg ;a most idézettekben írt irányelveket ép a pragmatica sanctio 127
