Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
46 dés értelmét, annyira gyöngék nem fogunk lenni, hogy a már- cziusban nyert engedményeket a Corpus Juris egyes kifejezései fölött támasztott polémiához kössük». Az 1849 márcz. 4-iki birodalmi alkotmányra, mely a pragmatica sanctio alapján (?) Magyarországot az államok sorából kitörölte s Ausztria Kronlandjává tette, Kossuth felelt meg 1849 ápril hó 14-én. Az októberi diplomát a magyar nemzet egésze kiindulási pontul nem fogadta el, — erre az alapra sem Deák, sem 1861/65. évi vezérkara nem helyezkedtek, hanem ép ezen fölfogásnak csináltak frontot, s ott vették föl a fonalat, hol azt 1848 nyarán a magyar kormány elejtette. A Deák-párt ismert orgánuma a Pesti Napló (1865 jan. 29-én) ezt írja: «az alkotmányos utat pedig csak úgy lehet követni, ha a «sanctio pragmaticának» mint alapszerződésnek, minden pontja és föltételei szorosan megtartatnak». A Deák-párt fölfogása semmiben nem külömbözött azon alapeszmétől, a melynek Teleki László gróf az akkori ellenzék vezére a következőkben ad kifejezést: «említ az pragmatica sanctiót, mely az öröklési rendet meghatározza, de a magyar 1728. I., II., III. t.-cz. ignorálásával, csupán az osztrák ház tagjai közt 1713 ápril 19-én megállapított trónöröködést idézi, már ez által államjogunk megsemmisítését mondja ki». (L. Pesti Napló 1861 máj. 15-én Teleki László halála után nála talált beszédvázlatból.) «Wie hätte man jedoch in Ungarn eine Constitution annehmen sollen, die sich als ein der absolutistischen Machtvollkommenheit entsprungenes Diplom ankündigte, eine Form die durch die parlamentarische Tradition der Jahrhunderte stets verpönt worden ist.! (Badó-Eothfeld id. mű 79. 1.). Midőn pedig О felsége 1865 szept. 20-án az októberi diplomát fölfüg- geszté. Kemény így ír: «Szent István birodalmának épsége biztosítva, jogfolytonosságunk elismerve van, s a sanctio pragmatica az őt megillető helyzetet foglalta el, uralkodva a situation és az átalakulás menete fölött». (Pesti Napló 1865 szeptember 20.) A sanctio pragmaticát tehát, mint«Hausgesetz »-et Magyar- ország jogalapnak nem ismeré el s visszautasította, annál inkább я «Machtvollkommenheit»-bői eredő diplomát. (L. Horváth 126
