Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
Külömben hogy az akkori közvélemény is egészen az ellenzéki nyilatkozat alapján fogta föl az adott viszonyokat, bizonyítja az is, hogy az 1848. évi márcz. 15-iki pesti nyilatkozatban : «Mit kíván a magyar nemzet» szóról-szóra ez is benne van : «a monarchiát fenyegető veszély elhárítására a fegyver nem elégséges, e czélra nálunk az alkotmányosság bővebb kifejtése s a pragmatica sanctio által velünk kapcsolatban levő népeknél annak behozatala az egyedüli eszköz.» Történelmi tény az is, hogy az 1848. évi magyar kormány nevében jut. 20-án maga Kossuth ezt mondá: «apragmatica sanctio alapján a birodalom kapcsolatának épségben tartását az 1848. III. t.-cz. második szakasza kikötötte». (Az 1848. III. t.-cz. 2. §-a.) Kossuth még ugyanezen beszédjében a: «pragmatica sanctiónál fogva velünk egyesült birodalom szövetségét» említi. Az 1848. XVIII. t.-cz. 6. §-a e viszonyt még prácisebben így írja körül: «ki a sanctio pragmaticánál fogva megállapított, s az uralkodó ház közösségében létező birodalmi kapcsolatnak tettleges felbontására izgat». . . stb. E kifejezés igen nyílt, s az előzményekből láthatólag a magyar közjog lényegével teljesen kapcsolatban áll. Kossuth ezt utólag nem tartja helyesnek. Készemről azonban inkább csatlakozom Deák Ferencz álláspontjához, ki 1861 jun. 4-én nyíltan megmondja, hogy: «pragmatica sanctiot az 1848. évi törvényekben világosan és határozottan, és pedig nem csak amúgy «odavetőleg» említették meg*. De Kossuth Lajos még ennél is tovább megy s állítja, hogy a sanctio pragmaticát III-ik Károly e bevezetéssel bocsátá világra: «Wir haben als jetziger einziger absoluter Herr durch unsere Declaration und Verordnung, welche wir Kraft unserer Machtvollkommenheit — — in Form einer pragmatischen Sanction-------errichtet» stb. Ezen alapon Kossuth Lajos azt vitatja, hogy a 67-es kiegyezés ezen absolut uralkodó által teljhatalmánál fogva kibocsájtott «Hausgesetz »-et vette alapjául s iktatta törvénybe. Ez azonban nem áll. Magyarországon ily fölfogás soha nem létezett, s a tényleg meglevő elvi distinctiora utal Radó-Koth- feld Soma is, (idézett m. 46) annál helyesebben, mert műve a német olvasó közönség számára készült, melynek fölfogását ш *44
