Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
36 Az 1867.1. II. III. törvényczikkek, mind eme most elősorolt állításokat sanctionálják. C) Lényeges különbség van a nőági öröködés terjedelmére nézve is. Két főrésze van a nőági öröködés megállapításának : egyik annak meghatározása, kikre terjed ki a megállapított örö- ködési jog; a másik annak meghatározása, hogy a jogosultak minő sorral következnek egymás után az öröködésben. Ez utolsóra nézve nincs külömbség Magyarország és a többi örökös tartományok között. Itt is, amott is az elsőszülöttségi sor van elfogadva; itt is amott is egyik ág kihaltával a másik jogosult ág következik ugyanazon sorral; minek természetes következménye, a mit a magyar törvény is kimond, hogy mig a jogosultak ki nem halnak, Magyarországon is ugyanazon örököst illeti a korona, kit az örökös tartományokban. De nem áll ez egyformaság az öröködési jog terjedelmére nézve. Ugyanis az 1718-ban kihirdetett határozatok következőleg állapítják meg a nőági öröködést: 1. a fiág kihaltával О felségének VI-ik Károlynak leányait; 2. azok kihaltával О felsége tesvérének I. Józsefnek leányait; 3. ezek kihaltával О felségének (VI. Károlynak) nővéreit, vagyis I. Leopoldnak leányait; végre 4. minden e családból leszármazó örököst (und alle Linien des Durchlauchtigsten Erzhauses) illeti a trónöröködés. Ellenben az 1723. II. t.-cz. 5., 6., 7. §§-ai a nőági öröködést a következőkép állapítják meg: «elsőbben is most uralkodó császári királyi fölségtől (III. Károlytól), azután ennek magva szakadtával a boldog emlékezetű I. Józseftől, ezek magva szakadtával a boldog emlékezetű Leopold császártól és királytól leszármazók s azoknak római katholikus vallásu, mindkét ágoni törvényes ivadékai fognak öröködni». (Deáknak ez a fölfogása, az 1867. II. törvényczikkbe iktatott koronázási hitlevélbe, (illetve annak negyedik pontjában) törvény- szerű alapot nyert, írja Lustkandl «Oesterreichisches Staatswörterbuch » II. 289. 1. Neki ez új, nekünk ez már egykorú a fönt idézett t.-cz. szakaszával. Jó az elismerés, ha néha későn jő is.) Ezeket összegezve, megállapítható az, hogy a trónnak az egysége még a személyre nézve is megszűnik, ha I. Leopold császár és királynak minden ivadéka kihal; addig az előre ne
