Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
35 1836. évi márcz. hó 28-án kelt királyi leiratokra, a melyben e kérdés a magyar közjog szempontjából minden további kétely ellen végleg tisztázottnak tekinthető. Nem lehet azonban ép álláspontom tekintetéből mellőznöm Somogyi államtanácsos e tárgyra vonatkozó és 1806. évi szept. hó 6-án kelt előterjesztését, a melyben a következők is előfordulnak : «Denn es ist schon vor Allem sicher, dassEw. Majestät das Königreich Ungarn nicht als Kaiser von Österreich, sondern als König von Ungarn besitzen. Ungarn stehet mit keinem anderen Keiche und ebenso wenig mit andern Nationen in Verbindung, sondern hat seine eigene Verfassung und hängt nur von seinem Könige, nämlich Ew. Majestät ab, endlich gehört Ungarn vermöge der Pragmaticae Sanction zwar zum Concretum der ganzen Monarchie, kann aber desswegen doch nicht nach Art der übrigen Erhländer regiert werden» (1. Wertheimer Ede : «Austria és Magyarország a XIX. század első felében» II. к. 75. s. к. 1.). Ez tehát bizonyítja a legmagasabb körök fölfogását, hogy a pragmatica sanctiónak Magyarországra nézve mily hatást tulajdonítottak az osztrák császári czím fölvételekor. V-ik Ferdinánd eleget tett úgy a sanctio pragmatica föltételeinek koronáztatásakor, valamint az általa szentesített 1848. évi törvényekben. I. Ferdinánd (nálunk V-ik) 1848 április 25-én alkotmányt adván az osztrák császárságnak, ennek első pontjában kijelenti, hogy az austriai császárságot képező minden országok és tartományok egy feloszthatlan monarchiát képeznek. A második pontban Csehországtól egész Vorarlbergig elő- számlálvák azon országok és tartományok, melyek ezen feloszt- hatlan austriai császárság elemei és alkatrészei, de Magyarország •és a magyar koronához tartozó országok e sorozatban elő nem fordulnak. (L. az 1878. V. t.-cz. 5. §-ához csatolt ministeri indokolást, mely kijelenti, hogy: «szemközt Austriával külön államot képezünk».) Ezek után 1861 május 17-én br. Eötvös József bátran kinyilatkoztathatta, hogy: «a szilárdság miatt, melylyel a ■sanctio pragmaticához ragaszkodunk, az egységes Austria ábrándja nem létesülhet, hogy a dualismus, mely a birodalomban három századik létezett nem szűnhet meg». 115 3*
