Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
ш Transscripta ad successores obligatione, inviolabiliter conservandas decerni». Somsich5 Pál ismert művében «Das legitime Becht Ungarns und seines Königs» 50. 51. 1. így ír : «In jenem Jahre (d. i. 1723) nach Beilegung aller Hindernisse, die pragmatische Sanction, mit allgemeiner Bestimmung der ungrischen Stände, in dem Gesetzbuche eingetragen worden in welchem das gute Becht des erlauchten Herrscher Hauses für Krone Ungarns, sowie seine Pflichten diesem gegenüber festgestellt und gegenseitig geheiligt worden sind.» Birtokomban van egy a Kovachichok gyűjteményéből származó e század elején előadási s tanulási czélra használt írott közjogi mű, ebben is a következők foglalvák: «qua illum tandem liberavit Sanctio Pragmatica ab Hungaris anno 1722 omnium ordinum Suffragatione recepta, et anno proximo in legem patriarum codicem relata.» (Lustkandl állította, hogy a sanctio pragmatica határozatainak az 1723. évi törvényekbe lett fölvétele csak puszta beczik- kelyezése az 1713. évi Hausgesetznek, ugyanazért a kettő közt nincs és nem is lehet külömbség. Ez állítását nemcsak Deák czáfolja meg (Adalékok 57.1.), hanem az előzményekből kiderül az is, hogy e tétel jóval előbb alapelve volt már a magyar közjognak, Deák müve megjelenése előtt ez már elfogadott tény volt, Deák csak sanctionálta ez ismert tényt.) B) Nem kevésbbé lényeges azon külömbség, hogy III. Károly 1713-ban kelt declaratiója az elválhatlanságon és feloszthatlan- ságon kívül semmi más conditiót nem foglal magába, addig az 1793. í. II. III. t.-czikkekben foglalt megállapodások lényeges föltételeket is tartalmaznak. Az, 1723. II. t.-cz. 9. §-a határozottan kimondja, hogy: «ekképen a fölséges austriai házban behozott és elismert nőági öröködést a fönnebb leirt sor szerint megállapítják, kiterjesztvén most akkora az 1687. II. és HL, valamint az 1715. II. és III. törvényczikkeket.» Elég arra utalnom, hogy emez nagyon is ismert garantialis törvények intentiója csekély idő kivételével mindenkor megtartatott, Magyarország 1723 után is függetlenül és saját alkotmánya szerint hozta törvényeit és lön kormányozva (1. az 1861. évi két föliratot. Deák ismert «Adalékok a magyar közjoghoz» czímü művét, ez fölment minden további bizonyítástól)112
