Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
33 De reá kell utalnom arra is, hogy 1723-at megelőzőleg, úgy után az örökös tartományok helyzete mindenkép külömbözött Magyarországétól. Ugyanis 1723-at megelőzőleg majd ismét innen számítva az osztrák örökös tartományok a német római birodalomhoz tartoztak, 1815 után 1866-ig pedig a német szövetséghez. Magyarország soha sem egyik sem másikhoz nem tartozott. Az 1566. évi augsburgi német birodalmi gyűlés 69-ik arti- culusában ez olvasható: «dass solche Landschaft (utalás van a magyar királyságra) im Heil. Reich Teutscher Nation in nichts Verwand oder zugethan». Az 1815. évi junius hó 8-án kelt német Bundesacteban ismételve csak az osztrák császár fordul elő megemlítve, de sehol sem a magyar király. Az 1820. márcz. hó 2-án kelt patens 5-ik pontja elősorolja az osztrák monarchia azon tartományait és területeit, melyek a német Bundhoz tartoznak, de Magyarország nagyon természetesen abban nem fordul elő. 1851-ben az akkori osztrák kormány a drezdai conferentia alkalmából azon javaslattal állott elő, hogy nemcsak örökös tartományaival, de a magyar királysággal és az olasz birtokokkal is belép a német szövetségbe. Ezen terv azonban az európai diplomata által oly ellenszenvvel fogadtatott, hogy a Schwarzenberg kormány 1852. évi február hóban felhagyott ez eszme valósításával, így tehát Magyarország az absolut uralom alatt sem tartozott a német Bundhoz. (Az 1765. XXX. t. ez. is tiltakozás az ellen, mintha Magyarország vagy annak bármely része az «Austriaeum status corpus »-nak tartozéka lenne.) Lustkandl (id. m. 307.) tehát valótlanságot állít, midőn ezt Írja: «die cester- reichischen Länder mindestens seit der pragmatischen Sanction eine einheitliche Gesammtmonarchie gebildet haben, wovon Ungarn auch ein specieller Theil war» (1. Deák válaszát Adalékok 159. 1.). A pragmatica sanctio elfogadása után Mária Terézia lépett elsőbben a trónra, ő azonban az 1723. II. 9. §-ban felhívott föltételnek, az 1687. II. III. t.-cz. értelmében eleget tett, kiadta a hitlevelet, magát megkoronáztatta stb. az 1741. VIII. t.-cz.-ben Magyarország jogait elismeri, s kijelenti, hogy Magyarországot a többi örökös tartományok módjára nem fogja kormányozni. II. József az imént említett föltételeknek nem tett eleget. Kijelenté azonban ő is 1790. évi jan. 28-án, hogy: a lefolyt 3 113
