Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
28 a magyar nemzet s fejedelme közti törvényszerű s statusjogi pactum conventum — kiviláglik, hogy: «Magyarország hozzákapcsolt részeivel s tartományaival a) független (indepedens, unabhängig, independent); b) szabad ország (Regnum liberum, freies Reich, Royaume libre ; c) van saját állodalmisága (consistensia propria, eigene Staatlichkeit); d) van saját alkotmánya (propriam constitutionem, eigene Constitution) és saját kormányzási alakja (propriam regiminis formam, eigene Regierungsform); e) törvényszerű örökös királya (legitimum híereditarium regem, rechtmässigen erblichen König, Roi hereditaire); f) más országoknak vagy népnek alá ’s mellé nem rendeltje (non obnoxium); g) saját törvényekkel és szokásokkal, nem más tartományok és országok modorában országlandó, s kormányzandó. Mindez oly független önállóságot jelent, milyennek lenni kell egy önálló szabad politikai állodalomnak. — S mind ez minden mást fejez ki csak összeköttetést, egyesítést nem, annál kevésbbé valami közbirodalmiságot». (L. Szabó Béla: A m. kor. orsz. statusjogi és mon. állása a pr. sanct. szerint. 1848. 12. 1.) Majd így folytatja Macaulay: «A «jognyilatkozat», mely semmit sem tett törvénynyé, mi azelőtt törvény nem volt (kivéve nálunk a nőági öröködést), magában foglalta csiráját mindazon jó törvényeknek, melyeket százhatvan év alatt (nálunk 1723 óta) hoztak és a melyeket ezután idők folytával, a közjó előmozdítására s a közvélemény kivánatai teljesítésére szükségesnek fognak találni». Boutmy írja: «la declaration des droits de 1688 n’a nullement le caractere philosophique ___ Dans la discussion, le preambule et le texte, il n’est question que de traditions et d’origines, nullement de principes et d’axiomes. Les lords par- lent bien d’un contrat originel; mais il s’agit ici d’un contrat immemorial entre le Roi et le peuple, non d’un contrat abstrait entre la societé et ses membres; cela n’a rien de commun avec les theories de Rousseau. Les libertés que l’on revendique sont definies : les vraies, anciennes et indubitables libertés des sujets de ce royaume. Ce n’est pas lä une theorie qui donne ses raisons; c’est une antique propriete qui produit ses litres». (Etudes de droit constitutionnel. 59. s k. 1.) 108
