Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)

Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]

20

nemzeti szempontból előnyösebbnek tüntették föl, ha a szerződés a magyar királylyal és házával, nem pedig a korlátlan hatalmú országúrral, illetve a német ügyekbe bonyolított császárral kötöttnek tekintik. . .» ezeknek az okoknak volt a következése a ragaszkodás a personal unio elméletéhez, s a pragmatica sanctiónak a király és nemzet közti szerződésként való minősítése, — megfelel a valóságnak (1. Politika 604. 1.).

Virozsil szintén ezen nézetben van a koronázási diplomára nézve, szerinte: «Dieses Diplom trägt schon durch seine diplomatische Form alle Kennzeichen eines zwischen dem Fürsten und dem ungar. Volke wahrhaft abgeschlossenen Vertrags». (I. 311.)

Hogy ez így van, hogy ezt fejedelmeink maguk is elismerik, t. i. e szerződéses viszonyt, kiderül az Pálffy cancellárnak II. Lipót által sugalmazott és gróf Zichy Károly országbíróhoz intézett leveléből (1790. 20/VIL). E levélben többek közt az is előfordul: «

erősen hiszi О felsége, hogy kivánataik czéljául a rendek is csak azon alkotmányt tűzték ki, mely a pragmatica sanctio alkalmával kötött viszonylagos szerződésnek szolgált tárgyául, semmikép sem engedi meg О felsége, hogy a pragmatica sanctio szerint őt, ki e szerződést megtartani önként is akarja, illető trónörökösödési jog akár az ő, akár utódai kárára fejtegettesséh

» (1. Acta Comit. 105.).

II.

Kiindulásom egyik pontja az volt, hogy az 1723. I., II.. t.-cz.-he foglalt sanctio pragmatica jogelismerés a múltra nézve és e tekintetben, úgy vélem, az imént említett levélben foglaltak ez állításomat erősen támogatják, mennyiben ebben oly alkotmányról van szó, mely a pragmatica sanctio alkalmával kötött viszonylagos szerződésnek szolgált tárgyáúl. Tehát elismerte a királyi hatalom birtokosa már 1723-ban azt, hogy Magyarország saját alkotmánynyal biró állam, s hogy Magyarországnak már ekkor saját jogalapon fejlődött közjoga volt, mely annak függetlenségét biztosította. Ez az alkotmány és közjog pedig 1723-ig igen súlyos s megsemmisítésére czélzó támadásoknak volt ki100