Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
19 Virozsil (I. 33. 1.) a magyar közjog forrásai közé sorolja a szerződéseket, ezek között elsőnek említi az olyakat, melyek a magyar királyok s a nemzet közt jöttek létre. Bosenmann «Staatsrecht des Kön. Hung.» ez. műve 5. 1. 7. §. így hangzik: «es hat gewisse Verträge sowohl mit ihren Königen, als auch mit benachbarten Völkern, durch welche die allgemeinen Grundsätze des allgemeinen Staatsrechts mannigfaltig bestimmt, und auf das Königreich Hungarn angewendet werden. Hievon kann die Uehertragungsurkunde der Erbfolge auf das durchlauchtigste Erzhaus Oesterreich im Jahre 1687 und 1723 ein klarer Beweis seyn». Cziráky id. művében (17. 1. XXXIII. §.), hol ez is előfordul: «Pacta praeterea, ac foedera publica, stipulationes de futura Begni successione ...» stb. Concha Győző «Újkori alkotmányok» czímü müvében Anglia alkotmányát tárgyalva ezt írja: «Király és nemzet az angol alkotmányban jogilag kevésbbé megkülönböztetett, ellentett felek, mint a magyarban. Amott a királyi hatalom, mihelyt az uralkodó meghalt, jogszerinti utódjára átszáll egészen, minden különös föltételek teljesítése nélkül, a milyenek p. o. hazánkban a koronázási hitlevél, a koronázási eskü; a magyar alkotmánynak a király és nemzet közötti bizonyos fokig szerződési viszonyát erősen kifejezik az imént említett intézmények» stb. (II. k., 201. 1.) Concha Győző fölfogását a tények sokban igazolják, így p. o. Grünwald Bélánál olvassuk (Bégi Magyarország 52., 53.1.): «Másutt a királyság, mint az állam és nemzet személyesítője, vagy a nemzetből nőtt ki, s magán viseli egyénisége bélyegét s képviseli erényeit és hibáit, vágj- ha az uralkodóház idegen eredetű, a következő nemzedékek már beolvadnak a nemzetbe s fölveszik jellemző sajátságait. A királyi udvar középpontja a nemzeti életnek stb. A Habsburg-házból származó uralkodók •és a magyar nemzet között ily viszony sohasem fejlődött ki. I. Ferdinánd óta nem volt e házból uralkodó, a ki megszűnt volna idegen lenni...» stb. Ezt tudva, Concha Győző föltevése tehát, — mely szerint: «a dynastiának némileg patrimonialis, országúri (landesherrliche) állása Austriában, rendkívüli világhatalma, előbb a német birodalomhoz, később a német szövetséghez való viszonya, magyar 2* 99
