Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)

Az ági öröklésről. Barna Ignácz, Enyiczkey Gábor és Kégl János jogászegyleti előadásai [143., 1898]

11

csak megengedi. Tehát Zsögöd nézete szerint a törvényes örökösödés szabályozásának azért kell megelőznie a végakarati öröklés szabályozását, mivel az általános szabály mindig megelőzi a kivételt.

Én ezen felfogást a magyar jogfejlődés mai álláspontjára helyezkedve nem oszthatom.

Először is azt az érvet, hogy a hazai örökösödési jog szempontjából a végrendeleti öröklés a törvényes örökléshez oly viszonyban áll, a minőben a kivétel áll a szabályhoz, találónak el nem ismerhetem. Helyesen nem lehet itt sem szabályról, sem kivételről beszélni, hanem egyszerűen az öröklés két külön jogczíméről. és pedig két külön általános jogczíméről.

Nézetem szerint — de a mi teljesen összefér azzal, hogy a magyar jogérzetet az örökösödés szabályozásánál főleg a családiasság, a családfentartás ösztöne vezeti, — mai örökösödési jogunk kiindulási pontja mindenesetre a szabad végrendelkezés. A főelv az, hogy vagyonáról a mint élők közt, úgy halála esetére is mindenki — természetesen a törvényszerű előfeltételek fennforgása mellett — szabadon rendelkezhetik. A törvény a törvényes örökösödést csak akkor akarja, a mikor az örökhagyó végrendelkezni nem akart vagy képes nem volt.

Csalogató alkalom kínálkoznék itt felvetni azon kérdést, hogy vájjon mi történnék akkor, ha a törvény azon akarata alól, miszerint az elhunytak vagyonában való örökösödésnek a törvényes öröklés szabályai szerint kell történnie, kivételt nem engedne vagyis, ha a végrendelkezést eltiltaná. Vájjon nem lennénk-e mindennap tanúi oly élők közti vagyonátruházásoknak, melyeknél az átruházó vagyonát tulajdonjogilag átbocsátaná olyan személyekre, kiket máskülömben örököseiül nevezett volna s magának csak a vagyon haszonélvezetét tartaná fenn haláláig és vájjon lenne-e akaratában és módjában a törvénynek ezen élők közti (de sajátlag halálesetre szóló) vagyonátruházásokat meggátolni a nélkül, hogy a tulajdon jogintézményét agyon ne rendszabályozná, gyökerében meg ne támadná s ezen felül számtalan esetben az erkölcsi, s épen a családi érzést fel ne dúlná?

Tehát elvileg tekintve az örökösödés első szabálya a szabad végrendelkezés, a mely a törvényes öröklést — ugyanazon vall