Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
zik ki «a legénység jó magatartása felett.» Tudósok és börtönügyi kapaczitások egymást múlják felül a különböző rendszerek dicséretében, de túl az egyetemek tantermein, túl a jogászok éleseszű vitáin nőttön nő a kriminalitás, mélyet úgy látszik épen nem félemlítenek meg a progresszív rendszer vagy az Einzelnhaft előnyeiről szóló szőrszálhasogató fejtegetések. Az eddigi börtönrendszer — a tragikus mór — tehát nem tett eleget kötelességének s ép ezért annál inkább mehet. Lépjen helyébe, ha csak részben is a rationális büntetési rendszer, mely a társadalom védelmének elvét uralja, melynél a büntetés jogosságát a védelem szükséges foka, igazságos voltát a bűncselekmény motívumainak a büntetésnem megválasztásánál kellő figyelembe vétele jelzi. E két szempont méltánylása okvetlenül maga után vonja a gazdaságossági vagy jogi nyelven beszélve: czélszerüségi tekintetet is, mely abban áll, hogy a társadalom legerősebb védelme a bűntettesnek lehető legkisebb kárt okozzon. A represszió e rendszerének eszközeit e helyütt nem részletezhetem, egyes elveire ráutaltam s kérésem csak az, hogy e meglevő indokolatlan tisztelete által vezéreltetve látatlanba pálczát ne törjünk azon irány felett,* mely voltaképen nem akar mást, mint a prceventiónak általánosan elfogadott elveit czéUudatosan átvinni a represszió területére. Eeméljük, hogy elérkezik majd az a nap, mikor történelmi tény kép beszélhetjük el: « Volt egy idő, midőn a társadalom minden gondját arra fordította, hogy börtöneiben létrehozza a bűntettes typust, melyet a természet nem valósított meg, midőn büntető intézményei által mintegy kényszerítette a gonosztevőket, hogy az erkölcstelenség, durvultság és romlottság végső határait elérjék, midőn egyesítette és összevegyítette mindazokat, kiket érdeke és kötelessége szerint elkülönítenie kellett volna, a vesszőcsomóhoz hasonlóan, melyet csak akkor vagyunk képesek eltörni, ha szétválasztjuk.»** Ez lesz az az idő, midőn * A motívumokat tudatosan először a Stoos-féle javaslat veszi figyelembe, mint erre Liszt «Die psychologischen Grundlagen der Kri- minalpolitik» czímü értekezésében (V. fej.) rámutat, ugyanott a Stoos- féle rendszer kritikája is. Zeitschrift f. d. ges. Strafwiss. XVI. 499. 1. ** Joly befejező sorai: Le combat contre le crime. 428. 1. 68 90
