Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
ficationis kielégítésének tekintik. Arról nem is szólok, hogy a Lombroso felosztása már rendszertanilag is helytelen, mert a született és a szenvedélyi bűnösök kategóriája a kriminalitás okaira, az alkalmi bűnösök osztálya az elkövetés módjára s részben ugyané körülményre, mint a kriminalitás okára, végül a politikai bűntettesek osztálya a tételes jogból vett és ott is helytelen meghatározásra van alapítva. A főbaj azonban az, hogy mihelyt e kategóriák gyakorlati alkalmazásáról, vagyis a represszió eszközeinek ezekhez való alkalmazásáról van szó, ezek vagy hasznavehetetleneknek, vagy elégteleneknek mutatkoznak, így a deportáczio és a vele rokon büntetésnemek alkalmazásánál sem értékesíthetők a már meglévő osztályozások. Lombroso, midőn a deportáczio alkalmazásáról beszél,* kénytelen a «les crimes les plus graves» fogalmával operálni, a nélkül, hogy csak távolról is sejtetné, hogy mit ért e kifejezés alatt, más helyen pedig a bűntettesek földmivelő telepeiről szólva, azokat csak a criminaloides-re, a fél bűntettesekre nézve tartja megfelelőknek, kik a bűncselekményt «rendkívüli körülmények» közt vagy heves szenvedély által indíttatva követték el. A legutóbb lefolyt genfi kongresszuson pedig a visszaesőkre ajánlja a gyarmatokban a szabadban való munkáltatást.** Látnivaló tehát, hogy Lombroso felosztása még az általa tett praktikus javaslatoknál is lépten nyomon hasznavehetetlennek mutatkozik. Garofalo felosztása sem hasznavehető a repressziónális eszközök megválasztása szempontjából. Ez ugyanis voltakép nem osztályozza a bűntetteseket, hanem csak a delitto naturale ismérveként jelöli meg a szánalom és a becsületesség átlagos fokának hiányát, mely distinctio a bűntettesek, sőt még a bűncselekmény osztályozásának alapjául sem szolgálhat, mert alig képzelhető eset, hogy a társadalmi okok szövevényes fonadéka hozzá ne járuljon az egoisztikus motívumokhoz. Ennek daczára azonban állít fel Garofalo csoportokat, de ezek, midőn system rationnel de pénalité fejezetében alkalmazásukra kerülne a sor, cserben hagyják szerzőt és ő új fogalmakkal kénytelen operálni. 64 * Les applications de l’anthropologie criminelle. 18. és 36. 1. * V. ö. Szerző: A kriminálanthropologiai kongresszus eredményei. J. K. 1897. 86
