Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
55 rendszerünk bünlajstromában nem utolsó helyen áll az elitéit testi deteriorálása. Már pedig egyenesen képtelenség az, hogy az elitéltet, kit a társadalmi életre képessé tenni, ahhoz alkalmazni akarunk, annak első alapfeltételétől, az egészségtől fosz- szuk meg. Az állam, mely ezt teszi, nem áll magasabb erkölcsi alapon, mint a híres svájczi novellista Zschokke, ki tudvalevőleg a társadalmi védelem szükségéből a megvakítást ajánlotta a bűntettesek ártalmatlanná tételére. A fegyház falai közé zárt elitéit, ha kivételesen erős szervezetű is és nem is betegszik meg, egészen elszokik az időjárás viszontagságaival való daczo- lástól, keze megfinomodik, karja erőtlen lesz, úgy hogy szabadulásakor teljesen képtelen a pörölynek vagy kapának kezelésére. Ennek egyedüli orvosszere a szabad levegőn folytatandó munka. Kim dr. freiburgi tanár <'Badecure n der Strafanstalt »-пак nevezi és egyedüli eszköznek tartja, melylyel a testileg tönkrement egyének, kik magasfoku vérszegénységben, mirigybajokban vagy a tüdőbaj jelenségeiben szenvednek, helyreállíthatok vagy legalább is súlyosabb bajoktól megóvhatok. E szempontból is kívánatos, hogy ismét Braune szavait használjam, «dass die Verbrecher ein bisschen weniger zum «Sitzen» und ein bisschen mehr zur «Bewegung» veruhrtheilt würden». Feladatom körét túllépném, ha az elitéltek földmívelési munkájának gazdasági előnyeit akarnám részletezni. A külföldi eredményekről számot ad a börtönügyi szakirodalom és leg- ékesszólóbban az e munka első részében ismertetett relegatio. Különös sikereket értek el Galicziában és Styriában,* melyeket Leitmaier-nek a pétervári börtönügyi kongresszuson tett jelentéséből és dr. Gruber Lajos kiváló szaktudósunknak a Jogt. Közlönyben n-t czikkeiből ismerünk. A mi bennünket első sorban érdekel, az a hazánkban e kérdés tekintetében megindított mozgalom. Érdekel pedig főleg azért, mert a reformkérdések iránt oly fogékony igazságügy - miniszterünk Erdély Sándor a múlt év (1897.) folyamán meg* így pl. 1887-ben a Kötschach nevű faluban kiütött tűzvész alkalmával az ottani fegyház lakói nemcsak a mentési munkálatoknál segédkeztek, ha nem hetekig dolgoztak a falu házainak helyreállításánál, a nélkül, hogy csak egy szökési kísérlet is történt volna. 77
