Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
26 haieine — mint Chautemps mondja és a kolóniák miniszterének, kire az a munka nehezedik, hogy egy tolvajból, csavargóból vagy iszákosból hasznos gyarmatosítót formáljon, joga van a kritikától némi halasztást követelni. Eeáutal e nehézségre dr. Nicomede is,* midőn kimutatja, hogy azok közül, kiket Pins szigetére (Uj-Kaledonia) relegáltak, csak 17 °/o értett valami mesterséghez. Mielőtt az első relegál- takat oda szállították, a kormányzó mindazokat a kézműves műhelyeket, melyeket az előbb ott tartózkodó transportáltak felállítottak, kiürítette, de midőn a relegáltakkal akarta azokat helyreállíttatni, észrevette, hogy hiányoznak az egyes szakba vágó munkaerők. S ugyanakkor, midőn az államtitkár jelentette a kamarának, hogy a műhelyek az összes ruházati szükségleteknek megfelelnek, vagyis még 1888 február 11-én is nagy számú relegált nem végezhette a munkáját, mert mezítláb volt kénytelen járni. Nem kételkedem Nicomede dr. értesüléseiben, ki mint szemtanú referál ez állapotokról, az is igaz lehet, hogy a relegált, ki szerző szerint «le teint terreux, anémié, bouffi par le régime cellulaire végété dans une saleté et une torpeur repoussante», jobban szeretné egész életét a magánzárkában tölteni, mintsem, hogy a legcsekélyebb munkához is alkalmazkodjék. Ha azonban Nicomede ebből a relegáczió helytelenségére s nem a kormányzat hibáira következtet, úgy kénytelen vagyok ellenmondani, nemcsak azért, mert a munkakerülés az összes európai szabadságvesztési intézetekben is előfordul, hanem főleg, mert a Guyanáról szóló jelentés eléggé bizonyítja, kogy mind e nehézségek leküzdhetők. Ha más nem használ, úgy kezdetben erőszakot is kell alkalmazni, katonamódra kell az elítéltekkel bánni s szükség esetén még a testi büntetéstől sem volna szabad visszarettenni, ha az egyes egyének jelleme után Ítélve az sikerre vezethet. Ha ehhez hozzáveszszük a különösen Guyanában felmerülő klimatikus akadályokat a relegáltak által végzett munka teljesen kielégítőnek mondható. Lássuk mindenekelőtt a guyanai gyarmatot, hová a relegáltak nagyobb része kiilde* La relegation á l’ile de Pins. 1889. 20—28. 1. 48
