Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
25 megszűnt közömbös lenni s minthogy első sorban az állam az, mely a relegáltat foglalkoztatja, vitális érdekké vált, hogy a fogház vagy börtön az elitéltet némileg előkészítse a mellék- büntetés tartama alatt folytatandó életre, mint azt a relegá- czionális törvény 12. §-a külön e czélra felállítandó fogházak segélyével intenczionálta. E fogházak azonban mindeddig finán- cziális tekintetekből nem voltak felállíthatók. Minthogy ekként az előkészítés az anyaországban nem történik meg, a relegál- takat megérkezésük után a relegáczió helyén kellett ennek alávetni s az ebből származó időveszteség joggal vethető ellen ama szemrehányásoknak, melyekkel a gyarmatügyi igazgatást illették azért, mert állítólag nem képes a relegáltak kezemunkáját kellőképen kihasználni. Egy másik nehézség, mely felmerült, abban áll, hogy a legtöbb relegált főbüntetésének eltelte után teljesen szabadnak hiszi magát, s ezek a kolóniákba történt internálásuk után kedvük szerint minden fegyelem nélkül vélnek élhetni. Már pedig a relegáczionális törvény 18. §-a alapján kiadott 1885 nov. 26 iki rendelet világosan megmondja, hogy a kollektiv r. alatt «l’embrigadement et le travail en commun sur les chan- tiers de Г Administration», az individuális r. alatt pedig «liberté sous reserve de certaines mesures de surveillance» értendő. A tényleges állapotnak e téves felfogása, mely a’relegáltak megérkezése utáni első napokban lázadásokra, szökésekre s a munka elleni ellenszegülésre ád okot, a miniszteriális jelentés szerint a helytelen bánásmódnak tulajdonítandó, melyben a relegáltak főbüntetésök kitöltése és az elszállítás közti időben részesülnek. E magyarázatot azonban részben ki nem elégítőnek, részben feleslegesnek tartom, mert hisz mi sem természetesebb, mint hogy e többszörös visszaesők, szokásos bűntettesek irtóznak a rendes életmódtól, a fegyelmezett munkától, mert hisz ha ez nem volna így, nem is lenne szükség a relegáczióra. De maga a jelentés is elismeri, hogy e zavarok az idő múltán elmúlnak, a kedélyek lecsillapulnak és a relegáltak nagyobb része hozzászokik a munkához, melylyel mindennapi kenyerét megkeresi s ha technikus ismeretek hijján egyhamar nem is lesz ügyes munkás, de mint «manoeuvre assez soumi» eleget tesz kötelességének. Ez is elég nehéz feladat —- une oeuvre de longue 47
