Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
BEVEZETÉS. «Notre ancienne théorie pénale n’allait que jusque au chátiment. la novuelle essaiera d’aller j usque á la rédemption, telle est la táche de notre temps.» (Michaux: Etude sur la question des peines.) Az 1889-iki párisi világkiállításon két szobor volt látható az igazságügyi csarnokban, melyek közül az egyik a középkori franczia fegyenczet, a másik a modern elitéltet ábrázolta. Halálsápadt, rongyokba burkolt, a lánczok súlya alatt görnyedő alak volt az első, ki lábain hurczolva a kölönczöt, a javíthatlanul megromlott bűntettest testesítette meg, sorvadozva a bagno borzalmaiban, melyet az irók a pokollal szoktak, ha nem is eredetien, de annál találóbban összehasonlítani. A második alak jól megtermett, tisztán öltözött munkás, szerszámmal kezében jobban hasonlított egy bonus paterfamilias-hoz, mint egy elítélt bűntetteshez. Némi jóakarattal és képzelőtehetséggel kivehető volt e két szobor közötti különbségből az a hosszú út, melyet a büntető igazságszolgáltatás a középkortól napjainkig megtett, vagy ha úgy tetszik, az az eltérés, mely a visszatorló és a javító elméletek büntetési rendszerei között fennáll. Ez a különbség látható a transportatio és deportatio * közt egyrészt, a földmívelési bűntettes telepek és az ennek czéljait szolgáló relegatio közt másrészt. A transportatiónak kifejezett czélja volt a bűntettesek eltávolítása az anyaországból, és pedig Angliában épúgy, mint Erancziaországban — a relegatio feladata a morális utókura a társadalom krónikus betegei: a recidivisták számára. A czél különbözősége az oka, hogy a transportáczióval, mint a relegatiónak csak históriai, nem pedig fogalmi elődével, * Transportatio alatt a közbűntettesek, deportatio alatt a politikai bűntettesek tengerentúli gyarmatokba való szállítását érti a helyes franczia nomenclatura. 25 1*
