Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Róth Pál: A szavatossági kötelezettség törvényi szabályozása [134., 1898]
12 nem kielégítő. Mert hol vannak azok a polgári törvények, melyek balesetnél a felelősséget szabályozzák ? Melyik jogász van nálunk azon helyzetben, hogy megállapíthassa, mely magánjogi szabályok szerint szavatol a munkaadó a munkást ért baleset következményeiért ? És hány ügyvéd dicsekedhetik a kártérítés általános szabályai szerint megindított ilyen per megnyerésével ? Pedig a balesetek naponta nagy számban fordulnak elő gyárakban, bányákban, vasutaknál, építkezéseknél stb. Hány balesetet registráltak a hírlapok csak Budapesten, melyet a villamos közúti vasutak előidéztek; hány nyomorék ember, özvegy és árva vesztette el ezen balesetek folytán kenyerét és mégis hány szavatossági per fordul elő ezen balesetek folytán bíróságainknál ? Ennél: oka pedig abban rejlik, hogy törvény hiányában a szavatossági jogelvek a köztudatba át nem mennek és ha valamely elszerencsétlenült egyént vagy jogutódjait valaki mégis felvilágosítja és ügyvédhez megy, ez fázik a per megindításától, mert arra semmi biztos támpontja nincs, a bírónak sem kellemes munka az ítélethozatal, mert fontos közgazdasági tényezőkkel szemben kell állást foglalnia minden biztos jogi támpont nélkül, az irgalom és méltányosság emberi szempontból nemes, de jogszolgáltatási szempontból ingatag alapjára helyezkedve! Egy haszna azonban az ipari és gyári alkalmazottakról szóló 1893-iki törvénynek magánjogi szempontból mégis megvan, t. i. megállapítja, habár nem czéltudatosan azon elvet, hogy a munkaadó alkalmazottjainak mulasztásáért szavatol. A vázolt nehéz körülmények közt háládatlan, mert úttörő munkát képez az ide vonatkozó magyar törvények és jogelvek kiböngészése, mindazáltal megkísérlem ezt, a következőkben : Az 1878. évi Y. tczikkben foglalt büntető törvénykönyv néhány büntetendő cselekménynél, különösen megállapítja a sértő és kárt okozó személy kártérítési kötelezettségét, igy a 189. §. a személyes szabadság elleni büntetendő cselekmények esetében; a 292. és 311. §§. a gyilkosság s emberölés, úgy a testi sértés eseteiben. Miután azonban a büntetőtörvény nem állapit meg magánjogokat és nem is szünteti meg a magánjogi alapokon nyugvó követeléseket, ezen kiemelt esetek nem zárta
