Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Róth Pál: A szavatossági kötelezettség törvényi szabályozása [134., 1898]
11 31. czikk 2. §-a csak azon általános szabályt tartalmazza, hogy a bárki által okozott testbeli sérelem megtérítendő. Az ipari és gyári élet fellendülésével nálunk is megalkottatott az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről szóló 1893 : XXVIII. tcz. Ezen törvény 1 §-a azon általános szabályt állapítja meg, hogy a munkaadó köteles ipartelepén mindazt létesíteni és fentartani, ami tekintettel a telep és az üzem minőségére, annak következményeihez képest az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének lehető biztosítása érdekében szükséges. A törvény aztán részletesen előírja a balesetek elhárítására irányuló intézkedéseket. Miután a szavatossági törvények Németországban és a szomszéd Ausztriában az időtájt már rengeteg irodalmat és judikaturát fejlesztettek ki, joggal lehetett volna remélni, különösen miután a törvényjavaslat előadója ügyvéd-képviselő volt, hogy ezen törvényben szabályozást fognak nyerni a szavatossági kötelezettséget megállapító és kizáró jogelvek, a vállalkozó szavatossága az alkalmazottért, az ezen kérdésben felmerült bizonyítási jogelméletek, szóval mindazon fontos kérdések, melyekre a jogszolgáltatásnak nálunk is oly égető szüksége volna, hogy némi positiv talajon mozoghasson. Mindezekről a törvényben szó sincs, pedig ez nagy hiba. Mert az óvrendszabályok szigorítása egyszersmind a szavatossági jogszabályok szigorítását vonja maga után a vállalkozóra nézve. A számos óvrendszabályok egyikének is figyelmen kívül hagyása a vállalkozóra nézve a szavatosságot megállapítja. Midőn tehát véleményem szerint a törvényhozásnak feladatát képezte volna ezen törvényben irányadásul a szavatossági jogelveket — a mennyiben azok az ipari és gyári balesetek következményeinek szabályozására vonatkoznak — megállapítani, megelégedett azzal, hogy a 37. §-ban a következőket kimondja: «Az, a ki a jelen törvényben előirt kötelezettségek tejesítését elmulasztja, kihágást követ el és az alantabb megállapított pénzbüntetéssel sújtandó, fenmaradván úgy a polgári, mint büntetőtörvény szerinti felelőssége, ha mulasztás miatt valamely baleset történik.» Hát az ilyen törvényhozási munka nagyon kényelmes, de и
