Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Raffay Ferencz: A párbérkérdés megoldása [136., 1898]
6 az egész korszakból nem maradt s mindössze a visitationalis könyvek nyújtanak adatokat. Törvényhozás elé 1647-ben került a párbér ügye, a mikor a reformáczió terjedése folytán megalkották a XII. törvényczik- ket, a mely kimondta ugyan a protestánsok és katholikusok kölcsönös párbérmentességét, de valójában mégis csak az a változás állott be, hogy propter bonum pacis a clűSsal-nem-Kiró parochiákban a párbért megfelezték a katholikus és protestáns lelkész közt, mig a dossal biró parochiákban a protestánsokat felmentették a párbér fizetése alól. Yolt azonban nem egy hely az 1647. évi XII. tcz. daczára is, ahol a protestánsok a katholikus lelkész számára épúgy tartoztak a szokásos szolgáltatásokat teljesíteni, mint a hívek, viszont a protestáns papok is szorították néhol a katholikusokat a párbérfizetésre. Meg kell még említeni a második korszakból, hogy az 1691. évi április 2-án kiadott Explanatio Leopoldiana is csak az articuláris helyeken tette a protestánsokat párbérmentesekké. A párhér felől az 1714. évi pécsi püspöki zsinat határozatai képezik az első egyházi intézkedést, a mely azonban, valamint az 1647. évi XII. tcz. daczára űzött gyakorlat sem keltett közmegnyugvást s az 1751. évi XII. tcz. egyenesen kéri a királyt a stolaügy rendezésére s az egyháziak követeléseinek mérséklésére. Később II. József tervbe is vette a vallásalap létesítésével a hívek parochiális terheinek szabályozását, de eszméje nem öltött testet. A párbér történeti fejlődésének harmadik korszaka az 1790/1. évi XXYI. tcz. megalkotásával kezdődik, a melynek 6. pontja így szól: «A protestánsok által eddig a katholikus lelkészeknek akár készpénzben, akár terményekben, akár munkával teljesített stola- és párbér-szolgáltatás ezután teljesen megszűnik, és a jelen országgyűlés törvényczikkeinek kihirdetésétől három hónapra sehol többé nem követelhető; hacsak a protestánsok nevezett lelkészek egyházi működését önkényt igénybe nem veszik, mely esetben az igénybe vett működésekért a katholikusokkal egyenlő stólát tartoznak fizetni. Hogy pedig a kath. lelkészeknek az ilykép elveszett jövedelemért miként nyujtassék kárpótlás, az iránt a helytartótanács fog meghallgattatni ; kijelenti azonban ő felsége, hogy ahhoz soha sem fog wo
