Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
к hatjuk, hogy alig van az újabb időben kiváló jogtudós, ki ezen' elvet alkalmazhatónak tekintené a törvények hatályban létének megítélésénél. De igenis véleményem szerint azt nem lehet állítani, hogy a Curia tévedett volna akkor, midőn ő az amortisationalis törvényeket szoros kapcsolatba hozta az ősiséggel és a fiscus há- ramlási jogaival. Hiszen kérem, mi volt az ősiség? Méltóztatott hivatkozni Daempfnek igen szép monographiajára, ki azon véleményét fejezi ki, hogy ez egy rejtett amortisationalis törvény, neki az, a gondolatmenete, hogy Lajos király nem merte világosan kifejezni a törvényében intentióját, t. i. hogy eltiltja az egyházakat, attól, hogy további ingatlan javakat szerezzenek, hanem közvetve tette azt. Hogy volt-e neki elég bátorsága vagy nem, azt nehéz megítélni, de hogy csakugyan ezen törvényben rejlik a magva az amortisationalis szabályoknak, véleményem szerint alig vonható kétségbe. Frankra méltóztatik hivatkozni, helyes. Ez nem mondja azt, hogy Nagy Lajosnak kérdéses végzeménye tulajdonkép amortisationalis törvény, de mégis mond annyit,, hogy általában ez a nézete a magyar jogászoknak. Es ne volna ennek semmi alapja, mikor törvényünk is van az 1647 : VIII., a mely az 1351. törvényt világosan, mint az amortisationalis törvények gyökerét idézi ? így állván a dolog, aligha lehet azt állítani, hogy az amortisationalis törvények és az ősiség közt szoros kapcsolat nincs. Mit mond Nagy Lajos törvénye? Nagy Lajos előtt mi volt a helyzet ? Szent István törvényénél fogva szabadon szerezhettek az egyházak ingatlanokat, sőt ösztönöztettek az egyesek arra, hogy az egyháznak minél több adományt tegyenek. Hiszen nálunk is majdnem odáig ment a dolog, hogy a mely végrendeletben az egyházról gondoskodva nem volt, azt kárhozatos végrendeletnek tekintették, t. i. hogy az illető megfeledkezett leikéről gondoskodni. Méltóztatik hivatkozni ismét Daempfre, ki szerint már Nagy Lajos előtt általában az egyháznak tett adományokra királyi jóváhagyás volt volna szükséges. Ennek megint két oldala van. Lehetett szükséges vagy lehetett czélszerü; szükséges azon 96
