Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
I szempontból, a mint szükséges ma egy közjegyzői okmány arra nézve, hogy valaki érvényesen létesítsen bizonyos jogügyletet, minden megtámadás ellen megvédve ; de a kir. jóváhagyásnak ily szükségszerűségét kimutatni azokból az esetekből, a melyek a Codex Diplomaticusban fel vannak sorolva, — a hol az egyház szerzeményeire vonatkozólag királyi jóváhagyás adatott — nem lehet. Es itt szerintem téved Dsempf abban, hogy a királyi jóváhagyás érvényességi kelléket képezett volna. Egyetlen törvényünk sincs, a mely ezt a nézetet megerősítené, se a Corpus Jurisban, se a később felfedezett törvények között, és nincs egy jogi Írónk se, ki ezt határozottan merné állítani. Méltóztatott hivatkozni Wenzelre is, ki pedig egyik legkiválóbb jogforrás-kutatónk. Wenzel azt állítja, hogy teljesen szabad volt a birtokszerzés az 1851-iki törvényig. Hasonlóan szól Bartal György is. Nagy Lajosig tehát ez volt a helyzet. Méltóztatik jól tudni azt is, hogy a várszerkezet miben állott. Ez időben a királyok villongásai alatt mindegyik az által igyekezett magának pártot szerezni, hogy minél többet adományozott a várföldekből párthíveinek. A várszerkezet később már az árpádházi királyaink alatt nem felelvén meg feladatának, helyébe az Anjouházi fejedelmek alatt a banderiális rendszer lép. Nagy Lajosnak, hogy a várszerkezet helyébe egy egészséges, életerős hadviselési rendszert állítson, szüksége volt arra, hogy a magyar nemes családok, kik bandériumok kiállítására voltak kötelezve, ne maradjanak vagyon nélkül és ennek következtében tette azon intézkedést, mely szerint a családi vagyon feletti szabad rendelkezést megszüntette. Ez a tulajdonképi forrása az ősiségnek, és azt mondhatjuk, hogy a későbbi korban, a midőn a banderiális rendszer is felmondta a szolgálatot, megszűnt az a tulajdonképeni alap, a melyre az ősiség fektetve volt; már ekkor lehetett volna mondani : cessante ratione legis, cessat lex. De ez persze senkinek se jutott eszébe. Nagy Lajos törvénye tehát nem erősíti meg az aranybulla IV. czikkében foglalt ama rendelkezést, mely szerint, ha valamely 5 97
