Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
Tóth Gáspár: T. teljes-ülés! A fölvetett kérdéshez azon álláspontról akarok hozzászólni, a mely a holtkézi vagyonszerzési törvényeket hatályukat vesztetteknek tekinti; foglalkozni kívánok dr. Márkus Dezső t. barátom felhozott okaival és megkísérlem azok megerőtelenítését. Az előadó úr azon álláspontból indult ki, hogy a holtkézi törvények oka a társadalom gazdasági egyensúlyának megóvása; és az egyház vagyonszerzési képességének megszorítva kell maradnia, a míg a korlát gazdasági veszély nélkül meg nem szüntethető. Nézzük, ez volt-e oka a magyarországi holtkézi törvényeknek. Nagy Lajos 1351-iki törvénye az ország védőképességének emelésére vezetendő vissza. Ennek eszközéül szolgált az ősiség megállapítása. A földbirtokkal jár a bandérium állításának, vagy legalább a személyes hadi szolgálatnak kötelezettsége. Magszakadás esetén visszaszáll az uravesztett birtok a királyra, nem azért, hogy tulajdona legyen, hanem hogy az ország védő erejének fokozása végett újra adományoztassék. Ennek folyománya ama további rendelkezés, hogy tilos a földbirtoknak az egyházak részére való elidegenítése, mert az ily elidegenítés következtében nem érvényesülhet a háramlás, csökken az ország védőképességének biztosítására szolgáló földbirtok. Az okszerű lánczolat ősiség és a holtkéz vagyonszerzési képességének korlátozása között tehát abban nyilvánul, hogy mindkettő eszköze egy és ugyanazon czélnak, t. i. az ország védőképessége emelésének. Az 1498. évi LY. és LXV. t.-czikkek oka, mint ezt Yavrik 115
