Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
6 nemes meghalálozik fi nélkül, leányát illesse birtokának negyedrésze, a többiről tetszése szerint rendelkezzék (tehát bárki és így az egyház részére is); és ha közbejött halál miatt nem rendelkezhetett, a hozzá közelebb álló rokonokra szálljon, és ha teljességgel semmi nemzetsége nincsen, szálljon a királyra. Ámde magvaszakadás esetében a vagyont többnyire a fiscus foglalta el; valamint még az aranybulla előtt kifejlődött az a szokás, hogy legtöbb esetben az egyházak királyi jóváhagyást kértek ki a javadalmak adományozásánál; a mi természetes és okos cautela volt, az akkori zavaros időkben, midőn nem csak a királyok foglalták vissza gyakran az egyház jószágait, hanem a hatalmas oligarchák is. Ott van pl. Csák Máté példája; de még I. Ferdinánd alatt is a papi javak martalékává váltak a belháborúk viszontagságainak, mert mikor már nem volt miből fedezni a költségeket, gyakran az egyházi javakat foglalták el a hadviselők. Igen érdekes oklevél van idézve III. Istvántól a Magyar Nemzet Története czímü legújabb munka 4-ik kötetében, mely szerint III. István az esztergomi érsekkel quasi con- cordatumra lépett, melynek egyik pontja szerint Ígéri, hogy nem fogja elfoglalni a papi javakat, «kivévén szükség esetén» (!) Ily viszonyok közt, ha nem is volt törvény, a mely a hagyományozás vagy ajándékozás ill. jogügylet érvényességi kelléke gyanánt követelte volna a királyi jóváhagyást, az okosság megkívánta, hogy ezen utat kövesse az egyház. Nagy Lajosnak idézett törvénye következtében most már a nemzetség kihaltáig az egyházak nem szerezhettek nemesi birtokot, sőt az adományos jószág a nemzetség kihaltával a fis- cusra szállván, e tekintetben is korlátozva voltak. Ha állana az, a mit Dsempf mond, hogy Nagy Lajos előtt szükséges volt már a hagyományozások, ajándékozások vagy adás-vételek érvényéhez az egyházak részére a királyi jóváhagyás, akkor lényegileg történt volna újítás Nagy Lajos törvénye által, pedig tudjuk, hogy III. Endre király is megerősítette az 1291. XXXII. t. cz.- ben Szent István királynak, főleg az egyházak érdekében hozott azon intézkedését, hogy az örökösök nélkül elhalok javaikról szabadon rendelkezhettek. Ellenben Nagy Lajos király mindenesetre első sorban a. nemesi családok érdekében ezt a szabadságot megszüntette, mi 98
