Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]
30 Az oly nagyfontosságú kérdések azonban, minő a holtkéz szerzési joga, nem oldhatók meg következtetés útján és kifejezett törvényes intézkedés hiányában valamely jogintézményt — szigorú jogi szempontból — hatályban levőnek kell tartani akkor is, ha fennállása a változott társadalmi és állami renddel egyenes ellentétben van, a mi azonban nem szünteti meg a jogot alkalmazó hatóságok ama természetes kötelességét, hogy ez intézmény érvényesítésnél a változott körülményeket teljes méltányossággal figyelembe ne vegyék és a régi jogszabályt ne ezeknek megfelelően alkalmazzák. A legjobb példát erre magának a kir. Curiának joggyakorlata szolgáltatja. Daczára annak ugyanis, hogy az 1848-as törvényhozás szelleméből kifolyóan a magyar állampolgárok magánjogi tekintetben teljesen egyenlők: mégis föntartvák a régi jog megállapította kiilömbségek jobbágy, polgár, honoratior, nemes és főnemes közt a közszerzemény és a törvényes hitbér kérdésében, noha ezen megkülönböztetések ma, a magánjogi egyenlőség korában, nyilván törvénybe ütközők. Pedig a közszerzemény és hitbér kérdését törvény közvetlenül nem is szabályozza és csak Werbőczy nyomán fejlődött ki az Id. törv. szab. által föntartott szokás és gyakorlat — miért nem alkotott a kir. Curia a modern társadalmi viszonyoknak megfelelőbb gyakorlatot és miért tartotta fönn a törvényes hitbérnek a régi pénzértéknek megfelelő összegét is, amely jelenleg valóban emlitéstsem érdemlő csekélység? (Az 1840 : XXII. t. ez. 85. §-ának b. pontja szerint a törvényes bitbér mágnásoknál 400, nemeseknél és polgároknál 300, nem nemeseknél pedig 40 frt «törvényes értékű pénzben»). A kir. Curia további érvelése szerint a holt kézi törvények ellenkeznek a telekkönyvi intézménynyel és azért sem tarthatók fönn, mert amúgy is 1861. óta a telekkönyvi hatóságok minden előző hatósági jóváhagyás nélkül jegyeztek be az egyház javára birtok- és tulajdonjogokat. Ha történtek is ilyen telekkönyvi bejegyzések, amiről nekem is van tudomásom, úgy e tény egymagában még nem igazolja, hogy e bejegyzések jogilag helyesen történtek. A telekkönyvi rendtartás 69. §-a szerint ugyan is «oly okiratokra, melyekben a követelésnek nyilván érvénytelen jogalapja 30
