Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
24 korlátozással. S méltóztassanak megfontolni, hogy mit tesz az, ha korábbi törvényeinket, melyeket akár azért alkottak, mert gazdasági szempontból vélték szükségesnek, akár azért, mert azokat a társadalom érdekében valónak tartották, akár végül azért, mert tigyelemmel voltak az illető szerzeteknek rendszabályaira — és ezt különösen azoknak ajánlom figyelmükbe, a kik a vallásszabadság szempontjából bírálják az efféle határozatokat, de azért másfelől a leghevesebben küzdöttek a vallás szabad gyakorlatának törvénybe iktatása ellen -— ma, midőn mindama szempontok, a melyek a múltban e törvények megalkotására, változatlanul épségben vannak, kétségtelenül nagy tekintélylyel biró teljes ülési határozatokkal hatályon kívül helyezik. Avagy ki mondhatná, hogy hatályát vesztette az 1606. évi bécsi békekötés 8. czikke, mely szerint «Hungari non consentiunt, quo Jesuitag in Kegno Hungáriáé jura stabilia et possessionaria habeant, et possideant.» Avagy miért ne volnának hatályban az 1715.-LXXL, 1715 : CII. és 1723 : XCVI. t.-czikkek amaz egyértelmű ésaszerzetekrendszabályaivalösszhangzórendelkezései: «Ut religiosi Ordines in Begnum istud Hungáriáé et Partes eidem annexas voto tamen et Sessione absque omni pro receptis, ac stabilitis habeantur, bonaque fundationalia, pure Secularia et liberae Fundatorum dispositioni subjecta jure et titulo duntaxat pignoris possidere valeant». Ha az olyan tekintélyes és tiszteletre méltó testület, mint a milyen a győri kir. ítélőtábla akár félreértette, akár kiterjesztően magyarázhatta a kir. Curia döntvényének indokolását, a melyet kiterjesztően értelmezni annyi, mint ellentétbe jönni a jogtudomány alapvető rendelkezéseivel, akkor félő, hogy egy másik kir. bíróság — bármi jó akarattal és magától értető jóhiszeműséggel — elavultaknak fogja mondani azokat a törvényeket, melyeket leginkább azért, mert régen hozattak, elavultaknak tartanak, meg lévén győződve, hogy a mai állapotokba már bele nem illenek. S így, bár absurdumnak látszik, de ily tendentiákkal szemben nem tartom lehetetlennek, hogy pl. akadhat most jogász, a kinek nézete szerint a király koronázási esküje jogilag lehetetlen dolgokat tartalmaz, mert az uralkodó megesküszik az arany bullára, a mely szószerint már fenn nem áll, 158
