Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
a melynek egyes rendelkezései ma már nem alkalmazhatók, a mely azonban, jól tudjuk, alkotmányunk egyik leglényegesebb alaptörvényét képezi. Ha így bánunk el régi törvényeinkkel s azokat egyszerűen, a legkönnyedébben hatályonkívül levőknek declaráljuk, akkor be fog következni az az állapot, hogy a bíróságok az elavultság kifogásával egész új intézményeket fognak a régiek helyébe állítani s a törvényhozó szerepét fogják játszani ezen országban. De nem akarva messze eltérni tárgyamtól, Tóth Gáspár t. tagtársunk azon érvelésére szándékozom már most válaszolni, a mely a holtkézi törvényeket hatályban nem levőknek tartja azért, mert oly szoros összefüggésben vannak az ősiséggel, hogy ennek megszűntével, fennállóknak többé nem tekinthetők. Azokhoz a nagybecsű fejtegetésekhez, a melyeket Vavrik úr ő méltóságától hallottunk e tárgyról, csak nagyon keveset akarok hozzátenni. Azt az egyet azonban tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy mennél komolyabban gondolkozom ezen kérdésről, és mennél többet olvasok az erre vonatkozó anyagból, annál inkább meggyökerezik bennem azon meggyőződés, hogy ősiség és holtkéz Magyarországon semminemű összeköttetésben nincs, és hogy Nagy Lajosnak 1351. évi decretuma legkevésbbé lehetett az, a mely az ősiség megalapítása vagy megszilárdítása végett, az egyház ellen irányuló rendelkezést tartalmazhatna. Hogy Nagy Lajos az egyház ellen bárminő tekintetben törvényt akart volna alkotni, az ellenkezik minden históriai valósággal és Nagy Lajos élete történetíróinak összes kutatásaival. Méltóztassanak elolvasni Nagy Lajos legbehatóbb történetírójának Poór Antal kanonoknak művét, ki minden részrehaj- latlansága mellett, bizonyára már papi állásánál fogva is kellőleg méltatja a nagy királynak az egyház körül szerzett érdemeit és mégis Poór egyetlenegy szóval se tünteti föl az illető decretumot ügy, mintha az másra is vonatkoznék, mint az ősiség törvénybe iktatására. Ha pedig ez így áll, t. i. ha az az egyetlen törvény, a mely a holtkézt és ősiséget kapcsolatba látszik hozni egymással, nem vonatkozik a holtkézre, s ha a mint tudjuk, az összes későbbi törvények, melyek a holtkézre vonatkoznak, ú. m. Ulászlónak előadásomban ismertetett tör- Tényei, a linczi békekötés s az 1715 : XVI. t.-czikk semminemű 25 159
