Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)

Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]

*

16

Tovább menve, de mindig megmaradva a kir. Curia döntvénye által adott keretben, elégséges itt arra utalnom, bogy az 1715 : XYI. t.-cz. 4. és 5. §§-ai megerősítik a korábbi holtkézi törvényeket, megújítva az 1647 : XVII. t.-czikket, azzal, hogy az «observetur exactius», hozzátéve azonban «Nisi Sacra Regia Majestas in specialibus casibus (salvis tamen juribus alienis) eatenus dispensaret».

Ezen t.-cz. alapján fejlődött ki azon helyes gyakorlat, mely királyi jóváhagyással megengedte a holtkéznek a szerzést, noha kétségtelen, hogy ez a gyakorlat nem volt állandó, mint ezt azonnal látni fogjuk.

A kir. Curia ugyanis megokolásában, annak igazolásául, hogy a holtkézről szóló törvények főczélja az ősiség és a királyi jog megóvása volt, hivatkozik régi joggyakorlatunkra és ebből a 481. sz. döntvényre, nem adva vissza szószerint annak tartalmát.

Ez a döntvény a Planum Tabulare II. részének I. Sectió- jában a 93. lapon, mint 48. decisió található és szól következőképen :

«Passiones vel Contractus, quibus mediantibus Bona seecu- laria cuipiam ordini Religioso perennualiter abalienantur, non tenent, et iamsi tali Fassioni Consensus Regius Statutione firmatus, superinducatur, Quia Publici interest, ne Bona Saecularia ad manus mortuas deveniant et a Successione Fisci Regii in perpetuum abstrahantur«.

A kir. Cur. figyelmét, úgy látszik, kikerülte, hogy e döntvény mennyire hangsúlyozza a közérdeket, a mely a holtkézi törvényeket szükségessé teszi («quia Publici interest»), a mi sok tekintetben más színben tünteti fel a régibb gyakorlat felfogását. Érdekes továbbá, hogy ezen döntvény még a királyi consensus mellett sem engedi meg a fassiot vagy szerződést a holtkéz javára, egyenes ellentétben az 1715 : XVI. t.-cz. 5. §-ának szabadelvűbb és jelenleg is helyesen gyakorolt engedélyezési rendszerével.

A kir. Curiának a városok birtokszerzési képességére vonatkozó megjegyzései nem függnek össze a fönti holtkézi törvényekkel azért, mert az egyházak szerzési képességére vonatkozó magyar és erdélyi törvények mindannyian speciális törvények, melyek kizárólag az egyházak ellenében hozattak azokból az okokból, melyeket fönn kifejteni szerencsés voltam.

16