Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
12 hozatala a holtkézi törvényeket hatályon kívül nem helyezte, kifejtettem, hogy e törvényeket lerontó szokás, bár jogilag lehetséges, ténjdeg nem fejlődött és miután végül némi adatot szolgáltattam ahhoz is, hogy a cessante ratione legis cessat lex ipsa elv hamis és hogy ennélfogva a holtkézi törvények a viszonyok változása folytán nem szűnhettek meg, legyen szabad most egy oly kérdést felvetnem, a mely ezen vitával csak külsőleg ugyan, de a legszorosabban összefügg. A Curia meghozta ezt a teljes-ülési döntvényét. Sokan, hacsak nem a legtöbben ebből a teremből azt a meggyőződést fogjuk magunkkal vinni, hogy a curiai döntvény helytelen, a holtkézi törvények hatályban állanak. Valószínű, sőt előrelátható, hogy ez a nézet uralkodóvá fog válni. Annyira ideálista azonban nem vagyok, hogy higyjem, hogy a Curia ezt a teljes-ülési döntvényét ezen okból az ellenkezőre meg fogja változtatni. De mit tegyenek az alsóbiróságok, ha meggyőződésük a Curia döntvényével ellenkezik? Kövessék-e, avagy itélkezze- nek-e a döntvény ellenére? Midőn e kérdésre válaszolni akarok, legyen szabad ismét ■egy czikkhez, illetve két czikkhez tapadnom. A múlt évben egy más teljes-ülési döntvény, a 20 írton aluli ügyek tárgyában hozott döntvény alkalmából dr. Nagy Ferencz egyetemi tanár úr tollából megjelent egy czikk, a melyben kifogástalan érveléssel és — nézetem szerint — megtámad- hatatlan módon kifejtette, hogy a Curia teljes ülési határozatai csak magát a Curiát kötelezik. Az 1881 : LIX. t.-cz.-nek 4. §-a iránytadóknak mondja a teljes-ülési döntvényeket, de csak magára a Curiára nézve. En ennek részletes bizonyításába, tisztelt teljes-ülés, bele nem mehetek. Csak konstatálom a tényt, hogy — tudtommal legalább — ez a nézet megtámadásban nem részesült. Megjelent azonban nem sokkal reá egy másik czikk a Jogt. Közi.-ben* a mely elismeri ugyan, hogy az alsóbiró nem köteles a Curia döntvényét követni, de mégis azt mondja, hogy az alsóbiró azért azt tegye meg. Azt mondja ez a czikk: «Még a * 1895. évf. 40. szám. 146
