Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
IS leglelkiismeretesebb, a legönérzetesebb biró is alárendelheti a maga meggyőződését, a saját véleményét másénak ott, a hol a közérdek forog szóban. Már pedig fontos közérdek az, hogy egyöntetű legyen a jogszolgáltatás, hogy meg lehessen annak egységében a jogot kereső közönségnek a szilárd bizalma. Ez megrendül, ha az alsóbiró lázong a felsőbiró ellen, és ez a küzdelme vagy értéktelen lesz, vagy veszélyes. Értéktelen akkor, ha az ügy a felsőbírósághoz felmehet, mert ezen esetben határozata meg nem állhat, a felsőbíróság a döntvény kényszeríti hatalma alatt állván. Felette veszélyes pedig—-és ez a fontos— akkor, ha az ügy oly minőségű, hogy a felsőbíróság elé nem juthat». «Nem szabad megengedni», -— mondja a czikkiró — «hogy a jogegység helyébe a jogi ziláltság lépjen» és szerinte «óriási veszélyt rejt magában» az ellenkező felfogás En, tisztelt teljes-ülés, a felolvasottakra csak azt mondhatom, hogy véleményem szerint óriási veszélyt csak az rejtene magában, ha ennek a czikknek a felfogása biráink között elterjedne. Szilárd meggyőződésem, hogy judikaturánkat alig érhetné nagyobb hátrány, mint ha ennek a czikknek a felfogása általánossá válnék és ha elterjedne az a néha hallható jelszó, «hogy az elsőbirónak nem illik döntvényeket hozni». Az egyöntetűség a jogszolgáltatásnak kétségkívül fontos érdeke, de nem a legfontosabb. Legfontosabb érdeke az oly ítélkezés, a mely a biró legsajátabb meggyőződésének a kifolyása. Az emberi természet határait nem ismeri az, a, ki hiszi, hogy a biró az egyik ügyben feltétlenül a saját meggyőződése szerint, a másikban feltétlenül a saját meggyőződése ellenére tud ítélni. A hol a bírói meggyőződés hiányzik az egyik ügyben, ott csakhamar hiányozni fog a másik ügyben is. A ki azt akarja, hogy a biró valóban meggyőződés alapján hozza meg ítéletét, annak követelnie kell ezt a meggyőződést mindenesetben. Az a biró pedig nem a saját meggyőződése szerint ítél, a ki bármely külső tekintély előtt, legyen az mindjárt a Curia tekintélye is, meghajlik. Az igazi meggyőződés semmiféle külsőtekintélynek, csakis az érvek hatalmának hódol. Nem képzelhetek önérzetes, független bírót, a ki igazságos ügye daczára el tudjon utasítani vagy el tudjon ítélni egy felet csupán azért, 147
