Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
11 hoc esset statutum, materia daretur cum furibus adversus eos,, quos recipiunt, coeundi, cum ne nunc quidem abstineant huius modi fraudibus. Ma természetesen ez már nem áll; a hajósok, a vendéglősök osztálya ma nem áll semmivel sem rosszabb hírben, mint más iparos osztály. Bárminők is legyenek egyesek, az összességet ma olyan zsivány népnek, minő az a római világban nyilván* valóan volt, tartani nem lehet. Nem is hiányoztak Németországban jogi irók, a kik erre rámutattak és ebből a tételes jogra nézve következtetést akartak levonni. Mondták, hogy az a Schlechtigkeit a melyet a források szemére hánytak a római vendéglősöknek, ma már nem talál, s így e szigorú szabályoknak is ipso facto el kell esni. De nem akadt egyetlen számbavehető iró, ki e következtetést elfogadta volna s nem kisebb ember, mint Goldschmidt volt, ki ez ellen a leghatározottabban kikelt. Csak oly kiváló írókat mint Windscheidot és a legújabb jeles pandektairót Begelsbergert akarom felemlíteni, a kik ezen nézetet elvetik. Hogy Begelsberger mint mond, bátor leszek felolvasni: «Die heutigen Schilfer und Gastwirte sind keine Diebe und Hehler, wie sie der römische Praetor vor sich hatte und doch gilt die strenge Haftung, welche das praetorische Edikt eingeführt hat, noch heutzutage» (Pandekten I, 110. lap). Ugyancsak Begelsberger mondja ezzel kapcsolatban és ezzel befejezem, a mit a Curia ezen érvére elmondani akartam: «Keineswegs tritt aber ein Bechtssatz um deswillen ausser Geltung, weil die Umstände sich geändert haben, welche seinerzeit die Bestimmung notwendig oder rätlich erscheinen Hessen. Der vom Gesetzgeber beabsichtigte praktische Erfolg ist weder für das Gültigwerden, noch für das Gültigbleiben des Gesetzes eine Voraussetzung. Darum ist falsch der Satz : cessante ratione legis cessat lex ipsa». Azt hiszem tehát, hogy a Curia tévedett, és tévednek mindazok, kik a holtkézi törvények hatályban' létét a fenti okokból tagadásba veszik. Ezzel azon érvekre, melyek a Curia döntvényének helyessége mellett felhozattak, én a magam részéről megfeleltem. Kimutatni igyekeztem, hogy a telekkönyvi intézmény be145
