Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
alles nur heilsame Strenge nennen. Dem Geize sind sie nicht abhold, da sie mit Eecht und mit Unrecht Schätze aufhäufen, den ihnen untergeordneten Clerus plündern, den Gottesdienst vernachlässigen, mit Pfründen und Sakramenten gottlosen Handel treiben; Schwelgerei und Wollust halten sie nur für standesmässige Pracht; wer wäre im Stande geschicktere Köche .abzurichten, leckerhaftere Speisen anzugeben, reitzendere Menschentöchter zum Genüsse um sich her zu versammeln ... u. s. w.» (idézve Galeoti Martii de dictis et factis Matthiae regis-apud Schwandtner.) Az 1498. t. 58. §. így szól: «Quia sunt plures clerici Praeposituras et Abbatias regulares habentes, qui in habitu laicali vel saeculari per plures annos proventus hujusmodi Ecclesiarum exhauriunt et tandem locupletes effecti in blasphemiam illius ordinis vel matrimonia contrahunt vel autem saeculares presbyteri efficiuntur et sic bona Ecclesiarum •consumunt ...» e t. c. A 67. §. pedig így: (Beneficia ecclesiastica juvenibus, in- - doctis, incapacibus et idiotis non sunt conferenda.) «Sunt praeterea plerique Dominorum Praelatorum et Virorum Ecclesiasticorum qui collationibus beneficiorum Ecclesiasticorum in ignominiam totius Ordinis clericalis abutentes: illa non personis idoneis et bene meritis, sed juvenibus, et indoctis ad eaque beneficia penitus incapacibus absque consensu Begiae majestatis -conferre illisque titulum hujusmodi beneficiorum adscribentes, soli proventus eorundem exhaurire et in usus proprios convertere, sicque cultus divini propter tales abusiones quotidie in Ecclesiis Dei negligi consveverunt etc. (1., 2., 3., 4. §§.) Ebben a történelmi háttérben megtalálhatjuk a ratio és occasio legist, a melyeknek semmi köze sincs már az ősíséghez és a fiscalitáshoz. Kovachich M.FGy. a jeles búvár Nagy Lajosnak 1351-iki törvényére nézve azt a nézetet fejezi ki, hogy az egyensúlyt akarta helyrehozni az egyházi és a világi javak közt («ad conservandum inter statum ecclesiasticum et secularem aequilibrium, nimirum per deficientium legata nimis multa bona ad manus mortuas deveniant»); ezt látjuk megpendítve a Curia döntvényének indokolásában is; ugyanezt hangsúlyozza a Budapesti Szemlében a holtkézi törvényekről (júniusi szám) megjelent igen érdekes czikk is, és pedig a tulajdonképeni holt37 129
