Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
__L 38 kézi (1498-iki) törvény tekintetében. — Ezen utóbbi nézet némi rectificatióra szorul, mert mit jelentsen «az ingatlan javak szabad forgalmának megóvása» ? — oly korszakban, mikor úgy politikai, mint nemzetgazdászati tekintetben a földbirtoknak megkötöttsége látszott kívánatosnak? Abban az időben az ingatlanoknak szabad forgalma egyáltalán nem létezett, azt maga a törvényhozás igyekezett meggátolni ; s ha mi ezt a szempontot állítanánk oda a holtkézi törvények hatalmának indoka gyanánt, akkor, azt hiszem, igen félre értenénk az akkori magyar nemességnek az országgyűléseken tanúsított heves felindulását és az azokra hozott törvényeken átlengő szellemet. Egészen más volt itt a czél, mint tisztán csak az ingatlanok forgalmának a bilincseiből való megszabadítása, vagy bizonyos külső vagyoni egyensúly fenntartása. A XV-ik századvégi törvényhozás arra a meggyőződésre jutott, hogy azok a nemes czélok, a melyeknek elérésére, az a szent-ügy, a melynek védelmére, azok a valláserkölcsi érdekek, a melyeknek fejlesztésére hivatva voltak bizonyos egyházi corporatiok és egyének, és a kik épen ezért részesültek a nagy, terjedelmes vagyon előnyeiben, nem feleltek meg az eléjök szabott feladatoknak, a mely eredetileg rájuk volt ruházva, sőt, hogy épen a vagyonnak kezeikben való felszaporodása idézte elő náluk az erkölcsi egyensúlynak felbillenését, felbomlását. A politikai hatalomnak, az erkölcsi és vallási fejlődésnek, a nemzet erkölcsi és szellemi erői egyensúlyának kérdése forgott itt szóban. Véleményem szerint egy szóval a politikai, a társadalmi és erkölcsi érdekeknek az aequilibriuma; a mely nem abban keresendő, hogy az ingatlanok a szabad forgalomnak megőriztessenek, hanem, hogy az emberiségnek és az államnak legmagasabb érdekei megóvassanak oly irányzattól, a mely az országot nem kis veszélylyel fenyegette, daczára számos üdvös törvényeinknek. Jól mondta Szalay László nagy történetírónk, hogy a papirosban és írásban nem rejlik végrehajtó erő, ha mindjárt a bölcseségnek és erénynek arany szavaival volnának is tele- irva, és még hozzá teszi — midőn e törvényekről szól: hogy jellemzetes a mindinkább mutatkozó tévhit, hogy törvényhalmaz — a mely parancsol a nélkül, hogy valaki engedelmes130
