Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
31 Tehát volt már a régi időben is ily kérdés, a mely ma fölmerül a telekkönyvvel szemben. íme látjuk, hogy akkor úgy fogták fel a Curia és több jogtudósunk is ezt a kérdést, hogy van lex amortisationalis és relativ szerzési képtelenség és mégis idővel az injuriából fit jus. Nem helyeselhető azonban a Curiának felhozott határozata, mert ha egyszer a törvény kimondja, hogy bizonyos jogi személy pl. az egyház szerzésképtelen : az a szerzésnek semmi módja által ahhoz -— a mitől el van tiltva — törvényes módon nem juthat; nálunk a szükséges királyi beleegyezés nélkül, mit a törvény megkíván. Az, hogy az egyház a szóban forgó ingatlant hosszír ideig bírta, csak olyan szerzési mód. mintha vette volna, s neki átadatott volna. Szóval az elbirtoklás nem változtatja meg azon jognak a lényegét, a hosszú ideig való bírás itt bizonyos méltányossági momentumokat tol előtérbe. Szóval én azon következtetésre jutok, hogy a telekkönyvi rendeletnek ehhez a kérdéshez absolute semmi köze. Látjuk ezt más országokban, a hol a mienkhez hasonló telekkönyvi rendszer uralkodik, és mégis a legszigorúbb amortisationalis törvények vannak érvényben, és senkinek nem jutott eszébe azt mondani, hogy a telekkönyvi rendszer e törvény végrehajtásának akadályául szolgál. Nálunk az volt a hiba, hogy nem goirdoskodott a törvény- hozás kellőleg arról, hogy e törvény megtartásának szigorú kellékeit megszabja, ill. megtartásának biztosítékait szabatosabban állapítsa meg. — Igaz, áll, hogy a telekkönyvi hatóság nem akadályozta az ily kir. engedély nélküli ingatlanszerzések bekeb- lezését; én azonban mindég abban a véleményben voltam, hogy királyi beleegyezés nélkül telekkönyvi bejegyzésnek sincs helye ; ha tehát az nem igazoltatott, a kérvényt elutasítottam és úgy látom az új 1895-iki törvény— a mit az előbb felolvastam, egészen azon állásponton van, a melyen én is voltam, mert én nem úgy fogtam föl a jóváhagyást, mint a t. előttem szóló úr — én oly érvényességi kelléknek tekintettem azt, a mely a törvényben világosan meg lévén szabva, már a telekkönyvi bejegyzésnél is figyelembe veendő. A felső bíróság praxisa azonban más volt; ez azt mondta: a szerzési képesség quaestio juris, a 123
