Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
32 mi nem tartozik a telekkönyvhöz, így lehetett azután telekkönyviig bejegyeztetni a teljesen érvénytelen birtokszerzést; mert a quaestio juris eldöntése csak perben történhetett, noha per pedig nem volt. Ennek folytán beállt az a különös helyzet, hogy abból, a mi nem volt quaestio juris, quaestio jurist csináltak, vagyis visszafelé okoskodtak mondván, hogy mivel pedig a telekkönyv mindig megadta az engedélyt a bekebelezésre, tehát az egész törvény az ususból kiesett. Már bocsánatot kérek, ez talán még se egészen jogászi felfogás. Nem «egészen» (Derültség) mert egyszer azt mondani, nem tartozik az anyagi jog körébe és ép azért ezt nem is tenni kérdés tárgyává, most pedig abból meríteni egyik fő argumentumot a tételes anyagi jog hatályonki- vüliségére csakugyan tarthatatlan okoskodás. (Tóth Gáspárhoz:) Nekem ugyan nincs kezemnél a t. biró úr előadása, de legyünk már egyszer tisztában a ratio legissel. Azt tetszett mondani cessante ratione legis, cessat lex. Hát azt hiszem, hogy ez a legveszedelmesebb fegyver, a mit használhatunk a törvény magyarázatánál; körülbelül tisztában is vannak már azzal a jogászok, hogy ezzel többé a törvénynek fen- állása tekintetében argumentálni nem szabad. — Hiszen már a Pandectákban olvassuk Juliánus és Neratiusnak egy szép mondását: Non omnium quae a majoribus constituta sunt ratio reddi potest — et ideo rationes eorum quae constituuntur inquiri non oportet alioquin multa ex his quae certa sunt subvertuntur. In thesi ma azt, hogy a törvény ratioja megszűnvén, megszűnik azon törvény hatálya is — elfogadni egyáltalában nem lehet, mert a törvény nem motívumainál fogva van hatályban, hanem mert parancsol, rendel, mert törvény; és mert sokszor annak tartalma oly természetű, hogy habár meg is szűnt azon alkalmi impulsus, mely azt előidézte (occasio legis), vagy az eredeti czél, melyet a törvényhozó elérni kívánt, mégis a törvény más irányban szükséges lehet, még ott is, a hol a törvénynek kifejezett motívumai ellentmondani látszanak. Pedig a XIII—XIV. században még nem voltak oly részletes motívumai a törvényeknek, mint pl. a mai házassági jogunknak (Derültség). Leg- fölebb is ha odatették a bevezetésbe, hogy ezért meg azért 124
