Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
30 nek sem jutott eszébe jogászaink közöl, kétségbe vonni, hogy a holtkézi törvények hatályban vannak. Méltóztatott a t. tanár úrnak idézni Kelement; méltó itt Frankot is fölemlíteni, hogy mit mond ő — ebben a kérdésben. Az elbirtoklásnál egy jegyzetben ugyanis fölveti azt a kérdést, hogy a holtkéz elbirtokolhat-e vagy sem? Itt tehát egy szerzési mód forog szóban, mely a mai a telekkönyvi szervezettel nem áll kapcsolatban ; és igaz, hogy a régi Curia kimondta, hogy a holtkéz is elbirtokolhat, Frank pedig e határozatra «Közigazság törvénye Magyarhonban» ez. művében egy jegyzetben — ott, a hol az elbirtoklásról szól — azt a megjegyzést teszi, «innen látszik, hogy a holtkézi törvények leges imperfectae» és helyesli a Curia döntését. Én pedig azt hiszem, hogy a mi jeles Frankunk itt alaposan tévedett, mert a holtkézi törvények véleményem szerint leges perfectae, a mikor pedig bajosan lehet helyeselni a régi Curia döntését. A lex imperfecta és minus quam perfecta — definitiója Ulpianus fragmentumaiban található; ha a lex minus quam perfectába ütköző jogcselekmény nem érvénytelen, non rescindit (lex) sed poenam injungit ei, qui contra legem fecit. A lex imperfectára nézve pedig azt mondja — hogy midőn valami a törvény tilalma ellenére történik, azt a törvény nem rescindálja pl. a jogügyletet, sem büntetést nem szab a tilalom ellen cselekvőkre, hanem a jogcselekmény érvényes marad. — Pl. felhozza a lex Cinciát, a mely tiltja a supra certum modum történő ajándékozást, de ha megtörtént, azt nem érvényteleníti. Hát ilyen volna a mi holtkézi törvényünk ? Biz az nem ilyen, és ennek igazolását ép a régi Curia illető döntésében és Frank hozzáfűzött megjegyzésében találom meg. A Curia ugyanis kimondta : felperes elutasíttatik, mert alperes elbirtokolta az ingatlant, daczára, hogy mint egyházi testület, ingatlan szerzéseihez királyi jóváhagyást tartozott kieszközölni. ■— Ez mai szavakkal annyit tesz, hogy felperes megnyerte volna a pert, ha alperes el nem birtokolta volna az ingatlant, megnyerte volna pedig nem a lex imperfecta, hanem a lex perfecta alapján, — mert lex perfecta annyit tesz, hogy ha a törvény parancsa vagy tilalma ellenére történik valami: az érvénytelen. 122
