Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
48 vallomásaik tartalmára. A főtárgyalás folyamán a vádlónak kell’ bizonyítani, mert csak a bizonyosság szolgálhat az elitélés alapjául, a vizsgálat során a terheltnek kell védekeznie, mert már az alaposan gyanúsítottat helyezik vád alá. Minden pótvizsgálat tehát a védelem érdekében rendeltetik el, és — tapasztalatból beszélek — az ismételve, czélzatosan kihallgatott tanú ön- tudatlanul is azon benyomást nyeri, hogy tőle vallomásának módosítását a vádlott érdekében várják és depositi ójának tartalma ezen lélektani állapotát vissza fogja tükrözni. A pótvizsgálatok gyakori elrendelése mint a vádirat contradictorius tárgyalásának eredménye, különösen aggályos tünemény a facul- tativ vádhatározat rendszere mellett, mely magában véve határozott előnyben részesíti a védelem eszközeivel anyagi helyzeténél fogva teljes mértékben rendelkező vádlottat a szegénysorsú és alacsony iníveltségi fokánál fogva tehetetlen vádlott fölött. A törvény, mely az utóbbit egyedül a közvádló indítványa folytán minden czeremonia nélkül az ítélő biró elé állítja,, egyúttal az előbbinek megadván a lehetőséget az élj árás menetének megakasztására, szabad tért enged a védelem számításának és a bíróság aggályainak. Az egyik esetében a gyors jogszolgáltatás előnyei a vád érdekében, és annak hátrányai a vádlott terhére érvényesülnek, a másikban — ha egyáltalán — az út hosszától elfáradva és annak viszontagságaitól kimerülve éri el czélpont- ját a vád. Az egyikben a törvény annál kevesebbet nyújt a vádlottnak, a mennyivel a másikban őt elhalmozza. A terheltnek nemcsak meghallgatása, hanem kihallgatása a vádtanács által mindig idegenszerű elemet vegyít egy eljárásba, melynek feladata nem a bizonyítékok közvetlen feltétele, hanem a vizsgáló biró által gyűjtött anyag méltatása. Más kérdés, vájjon a felek perbeszédei a helyes döntés biztosítékát képezik-e ugyanazon mértékben, a melyben az ügy átmenetét a per első szakából a másodikba megnehezítik. A magyar Javaslatok ezen újítása világosan feltünteti az eszme franczia eredetét. A Le Eoyer-féle javaslat a védő jelenlétét és felszólalását alaposan indokolja a franczia per azon sajátosságával, hogy a vádtanács ülésein jelen van és felszólalhat a kir. főügyész (procureur général). A magyar eljárás a közvád képviselőjét mindig távol tartotta a vádtanács üléseitől;: 100
