Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
47 a vádtanács előtti tárgyalásnak a felek vitázatán túlterjedő jelentőségét kölcsönöznek. A vádlott nemcsak ügyfél, és mint ilyen saját jogát képviseli, hanem egyúttal u. n. «Auskunftsperson» is, mert tudomása van a tényállásról. Előadásai nemcsak akaratát nyilvánítják (Willenserklärungen), hanem kifejezésre juttatják tudomását az ügy mibenlétéről (Wissenserklärungen).* Ezen utóbbi minőségében vallomása fontos bizonyíték minőségével bír, melynek használatáról a bíróság le nem mondhat. Ezért alkalmat kell adni neki, hogy nemcsak álláspontját a megfelelő indítványok előterjesztésével képviselje, hanem a bíróságot vallomásával a történtek iránt tájékoztassa. Nem üres alakiság a főtárgyalás megtartásánál, hogy minden bizonyíték felvétele után nyilatkozásra hívják fel a vádlottat, míg az ügyész és a védő meghallgatása csak a határozathozatal előtt kötelező. Míg azonban az egységes tárgyalás folyamán a vádlott meghallgatása a tényállás tisztázását tetemesen elősegíti, és különösen alkalmas kételyek eloszlatására, hiányos kiegészítésére és hézagok pótlására: addig a vádlott oly nyilatkozatai, melyek a tanuk távollétében tétetnek, tehát vallomásaikkal össze nem hasonlíthatók, vagy fölöslegesek, a mennyiben az aktákban már előfordulnak, vagy igen kényes helyzetbe juttatják a vádtanácsot. A felületes biró minden megjegyzés előtt elfog zárkózni,melyre a feleletet meg nem találja az aktákban és új állításával az ítélő biró elé fogja utasítani a vádlottat; a lelkiismeretes biró azonban, azt látván, hogy vádlott újabb védekezését sem meg nem czáfolhatja, sem el nem fogadhatja, a vizsgálóbírónak fogja visszaadni az ügyet a szükségessé vált pótlás foganatosítására. A gyakorlati jogász tudja, hogy legtöbb időt a pótvizsgálat keresztülvitele igényel. A mihez kedvetlenül fog a vizsgálóbíró, azt soron kívül intézi el, a mennyiben utoljára hagyja. De másfelől a tanuk többszörös kihallgatása sem maradhat hatás nélkül Még határozottabban nyilatkozik ezen irány a III. Javaslat 254. §-a : «A vádtanács tagjainak jogukban áll a megjelent terhelthez kérdéseket intézni». A IV. Javaslat 261. §-a ugyanazt mondja. «A vádtanács tagjai a megjelent vagy előállított terhelthez kérdéseket intézhetnek.» * V. ö. Kleineeller, Abwesenheit, Ausbleiben und Termin в Versäumnis im Strafprocess. Gerichtssaal, 46. köt. 343. s köv. 11. 99
