Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
35 hol a birói elfogulatlanság megóvása már nem teszi szükségessé a vádhatóság rendelkezését a per kimenetele fölött. A vádalá- helyezéssel megszűnik a bűnvádi üldözéssel megbízott hatóságok működése és kezdődik a bűnügyi döntéssel foglalkozó orgánumok szereplése. A büntető per előbbi szakában az eljárás fejlesztése és előbbrevitele oly tevőleges actiót igényel, melynek kivétele a vádhatóság kezéből hátrányára van a bíróság elfogulatlanságának. Activ képviseletre ily értelemben a vád nem szorul a bünper utolsó stádiumában, hol a tárgyalás alapját a vádindítvány vagy vádhatározat képezi. Ha tehát a vád elejtése a bizonyítási eljárás folyamán vagy befejeztével, elfogulttá teszi a bíróságot: ezen elfogultság soha sem a vád, hanem mindig a vádlott mellett fog nyilvánulni. Az osztrák törvény azon rendelkezése, hogy a vád elejtése az ügyész részéről föltétlenül maga után vonja, a vádlott felmentését a bíróság által, megfelel ugyan azon jogi paroemiának: «a hol nincs vádló, nincs bíró» de avval együtt egy elvnek kifolyása, mely a bűnvádi eljárás körében csak bizonyos megszorítással érvényesülhet. «Az ügyfél fogalma» — jegyzi meg John — «csak akkor valósul meg, ha egy személy saját subjectiv jogát érvényesíteni akarja. A bünperben ez talál a vádlottnál; már kevésbbé a védőnél; semmi feltétel alatt a kir. ügyésznél; ez soha sem képvisel őt megillető jogot, hanem tevékenységének czélja mindent elkövetni, hogy a közjog érvényesüljön». Ezen utóbbi tekintetben John-пак kétségtelenül igaza van, de már a terheltre vonatkozó nyilatkozatát nem merném magamévá tenni. A vádlott sem «ügyfél» oly értelemben, mint az alperes a polgári perben. A vád alapjának elismerése magában véve nem teheti pervesztessé. Tannak elidegeníthetetlen jogok, és azok közé a becsület és szabadság ép úgy tartozik, mint az élet. Nem mert beismerte, hanem mert elkövette a cselekményt, kell a tettesnek bűnhődnie. A vádhatóság lemondása a büntetési igény érvényesítéséről tehát ép oly kevéssé kötelezheti elvi okokból a bíróságot a vádlott felmentésére, mint ez utóbbinak beismerése az elitélésre. A modern állam a kir. ügyészséget nemcsak a büntető igazságszolgáltatás terén használja fel a közérdek képviseletére, és ilyen esetekben (p. o. házassági perekben) nemcsak a megbízást nem terjeszti ki az igény fölötti rendelkezésig, hanem az előre megbatározott álláspontjával 3* 87
