Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
29' hanem a köztársaság törvénykezésére is. Ezen tényt szomorú jelentőségéből ki nem vetköztetheti Francziaország haladása a közélet minden egyéb terén, mert nem a nép részvétele az államügyek vitelében — legyen az még oly általános — nem a közvélemény nyilvánulása — legyen az még oly korlátlan, — a polgári szabadság egyedüli fokmérője a bíróság belső és külső függetlensége és az igazságszolgáltatás tisztasága. A biró alárendelése a közvádló alá a vizsgálat stádiumában és a bíróság által az államügyészség fölött gyakorolt gyámkodás a per második szakában oly hatalmas pnejudicumot alkot a terhelt ellen, melyet ártalmatlanná nem tehet a nép előítéleteit az igazságszolgáltatás csarnokaiba bevezető esküdtszé . tele az ítélet hozatalában, és egy későn érkező, a bizonyítékok felvételére csekély befolyást gyakorló és nagyobbrészt a forensis ékesszólás gyorsan elkoptatott fegyvereinek forgatására szorítkozó védelem. Még ma is szomorú actualitással bírnak azon keserű szavak, melyekben Bérenger az 1818. évben megjelent, Európa- szerte ismeretes könyvében: «De la justice crini, en France» összefoglalta sújtó Ítéletét a franczia büntető per jellegéről: «A zsarnokság romjai fölé pompás homlokzatot emeltünk és beértük e csalékony alkotással, melynek külszíne csábító ugyan, de belseje rémséggel tölti el azt, ki küszöbét átlépi. A liberális látszat megtartása, nagy szavak: «jury,» «nyilvános tárgyalás,» «bírói függetlenség» és «egyéni szabadság» hangoztatása mellett észrevétlenül oda jutottunk, hogy mindezen jogokat lábbal tiporják : az igazság jogara helyett vasvessző kormányoz bennünket — une verge de fér nous régit au lieu du baton de la justice. Ugyanazon kirívó ellentét a vádaláhelyezés rendeltetése és eredménye között, mely Francziaországban politikai okokra vezethető vissza, a jelen század közepe felé megalkotott német particularis törvényhozásokban az inquisitorius per hagyományainak kíséretében jelentkezett. Már előadásom bevezetésében megemlítettem, hogy a reformmozgalom érintetlenül hagyta a büntető per első szakát, melynek középpontjában ezentúl is a vizsgálóbíró az inquisitio művészetét gyakorolta apró fogásaival és nagy visszaéléseivel. A módszer ugyanaz maradt, de a vizs.- gálat viszonya a per többi részeihez gyökeresen változott. Mind81
