Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
30 addig a vizsgálati jegyzőkönyvek az Ítélet alapját képezték és a vizsgálóbiró az itélőbiró részére gyűjtötte a véleményének megalkotására szükséges anyagot. A reformált büntető perben megdőlt ama papírfal, mely addig a vádlottat az itélőbirótól elválasztotta és ez utóbbit a törvény a közvetlen tárgyalás eredményére, mint meggyőződésének egyedüli forrására utalta. Evvel megszűnvén ama benső kapocs, mely eddig az inquirenst az itélőbiróhoz fűzte, a vizsgálatnak logikailag más czélja nem lehetett, mint a bizonyítékok gyűjtése, felvétele és közvetítésével a vádlót a terhelő anyag súlya iránt tájékoztatni és neki ekként az elhatározására szükséges adatok ismeretét megszerezni. Miután pedig a büntető perben a kir. ügyésznek is csak az ügyfél szerepe jut és a természetes viszony felforgatásával a bíró nem informálhatja a felet: a vizsgálóbírói állás fentar- tása logicai kényszerűséggel maga után vont oly relatiót az inquirens és a bíróság mint vádtanács között, minő előbb a vizsgálóbiró és az itélőbiró között fennállott. A vizsgálat által beszerzett anyagnak méltatása azon szempontból, vájjon a végtárgyalás megtartandó-e vagy nem; mindig vádlói teendőt képez, még akkor is, ha bíróság végzi. Ezen utóbbi esetben a vádtanács azon kérdés fölött dönt, mily álláspontot kell az adott körülmények mellett lelkiismeretes közvádlónak elfoglalnia és ha a terheltre nézve kedvező meggyőződésre jut, csak ugyanazon lépésre határozza el magát, melyet számtalan esetben a közvádló saját kezdeményezéséből megtesz. A ma lényegileg különböző kérdésre: miként kell az adott körülmények között lelkiismeretes bírónak eljárnia, a vádtanács csak akkor felelhet, ha annak eldöntésére szorítkozván vájjon lehel-e a más közeg által emelt vádnak helyt adni, sohasem juthat ama helyzetbe, hogy a kir. ügyész passiv magatartása daczára mérlegelhesse a terhelő anyag súlyát. Teljesen közömbös tehát, vájjon a vizsgálóbiró közvetlenül a törvényszékhez terjeszti be a vizsgálat iratait és a vádhatározat tartalma szerint fogalmazza a kir. ügyész vádját — a mint ezt bizonyos német particuláris törvények előírták — vagy pedig a közvádló indítványa megelőzte a bíróság határozatát — a mint más törvények megkívánták: ha az utóbbi esetben a bíróság vád alá helyezhet egy terheltet, kit a kir ügyész üldözni 82
