Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
22 vizsgálatra szorítkozott. Az eljárás ezen részében a nyomozó rendszer érvényben maradt, míg a per második szaka, az u. n. fővizsgálat vagy végtárgyalás a régi római, ó-germán és az angol-skót-amerikai accusatorius eljárás alakjában fejlődött. A más czélnak szolgáló és más módszer keretében mozgó, tehát egymástól lényegesen különböző kétféle eljárás közötti ellentétet egy középeljárásnak kellett közvetítenie, melynek során a terhelt, ki mindeddig a nyomozás eszköze és tárgya volt a vizsgálóbíró kezében, az önálló fél szerepét öltötte fel, kit kötelező formában a vád teljes tartalmával megismertetni kellett. A hármas tagolat vizsgálat — vádaláhelyezés — és végtárgyalásra — szükségessé vált továbbá az inquisitorius per végnélküli folyamának megszüntetésével. A modern büntetőper nem szabadítja ugyan fel a bíróságot a bűnvádi üldözés teendőitől, de időleges határt szabván a vizsgálat menetének, az addig beszerzett anyag súlyának mérlegelésére kényszeríti. A vádhatározat logikai kiegészítője a megszüntetésnek. A gyanú alaptalanságának autoritativ kijelentése és annak következményei terhelt későbbi sorsára, logikai kényszerűséggel maguk után vonták egy új perjogi intézmény létesítését azon esetre, ha az eljárás folytatása azaz a tulajdon- képeni büntető per megindítása a vizgálat eredménye alapján indokoltnak mutatkozott. Szükségessé vált mindezeknél fogva egy organum felállítása, mely határozott szabályokhoz alkalmazkodva, a vizsgálat befejeztével azon kérdés fölött döntsön, vájjon az inquisitio folyamán beszerzett anyag terheltnek az ítélő biró elé állítását indokolttá teszi-e vagy nem. Az új szervezet megalkotásának szüksége azon időpontra esett, midőn a bűnvádi üldözés teendőivel felruházott biró elfogulatlanságába vetett hit annyira megingott, hogy az általános bizalmatlanság halomra döntötte nemcsak az eljárás módját, hanem a törvénykezési szervezetet is. Azon elkeseredett hadjárat, melyet a XVIII. század második felében a tudományos kritika az igazságszolgáltatás visz- szaélései ellen indított és mely a magánjog terén világos, általánosan érthető törvénykönyvek szükségességét a tudósok polémiájává, rabulistikává és önkénynyé fajult római joggal szem74
