Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
18 A vádló hatáskörének felölelésével eltűnt bíró mindvégig távol maradt a büntető pertől és minden egyéb tényező félre- tolásával az inquirens tevékenysége mindvégig megtartotta helyét az eljárás középpontjában. Lassankint eltünedeztek ama határkövek is, melyek a bűnvádi üldözés és ítélkezés különböző functioinak egymásutánjára emlékeztetnek. Az olasz jurisprudencia meg ragaszkodik a generalis és specialis inquisitio külső csesurájához. Cabpzov szerint az előbbi megállapítja, vájjon követtetett-e el egyáltalán bűntett és ki annak tettese (a bíró mint a bűnvádi üldözés közege); a másodiknak feladata az elitélés.* Az inquisitorius per későbbi fejleményeiben ezen megkülönböztetés veszt élességéből, végre teljesen eltűnik. Az 1803. évi osztrák törvény (Ueber Verbrechen und schwere Polizeiübetretungen) és az 1805. évi porosz «Criminalordnung» már nem ismerik a csesurát áttalános és különös vizsgálat között, mely fölöslegessé válik, midőn a per mindkét szakában ugyanazon inquirens működik. Lassan, észrevétlenül a feljelentettből gyanúsított, a gyanúsítottból terhelt, a terheltből vádlott, a vádlottból elitéit lesz, a nélkül, hogy akár az elnémult vagy helyesebben mondva: elfojtott védelem szóhoz jutott volna, és hogy akár a terhelt, akár a biró megmondhatná, mikor kezdődött tulajdonképen a büntető per. Az inquirens szükségleteihez alkalmazkodik az eljárás és a bűnvádi üldözés tendenciáját juttatja érvényre a codificatio a középkor végétől a 19. század kezdetéig. Az inquirens törekvése beismerésre bírni a terheltet, a kinek jogi öngyilkossága nemcsak igazolja a gyanúja alaposságát, hanem egyúttal a bírónak saját megerőltetése nélkül megszerzi a tett közelebbi részleteinek ismeretét és fáradságos utánjárás nélkül terhelő bizonyítékokat szolgáltatván kezébe, függetlenné teszi a vádlott későbbi jóakaratától. Azért helyez a törvény és gyakorlat legnagyobb súlyt a beismerésre és ezen czél elérésére a legvérengzőbb eszközöktől sem ijed vissza. Kierőszakolja azt, a minek jelentősége csak akkor van, ha önként történik. Igaz ugyan, hogy a törvényhozás csak a legsúlyosabb * V. ö. Kbies, Lehrbuch des deutschen Strafprocessrechtes. 37. а köv. 11. 70
