Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
bűntetteknél engedi meg a tortura alkalmazását, de enyhébb esetekben a biró súlyos gyanuokok alapján is elitélhet. A poena extraordinaria intézménye alkalmat ad a büntetésre, ha a vádlott ellentállt az inquisitio nyomokat nem hagyó művészetének, valamint azon enyhébb esetekben is, melyekben a fizikai fájdalom előidézése legraffinirozottabb módjának törvényes alapja nem volt. Végre az inquirens nem nyugodhatik mindaddig, míg a tettest fel nem fedezte. Ha egyelőre sikert nem aratott, későbbre halasztja a terhelő anyag hiányából abbanhagyott működését. A kit a tortura meg nem tört és gyanuokok találkozása tettesként meg nem jelöl — bizonyítékok elégtelenségéből mentenek fel. Bármikor újra fel lehet venni az eljárást oly terhelt ellen, kit elítélni nem lehet és felmenteni nem akarnak. Ezen három intézményben: a beismersés mesterséges vagy erőszakos előidézésében, a poena extraordinaria és az absolutio ab instanciában legvilágosabb kifejezése jut az inquisi- torius biró szerepe a bűnvádi üldözés szolgálatában és az elítélés mint az eljárás czélpontja.. Gyakorlati eredményében az inquisitorius per alkalmatlannak bizonyult a valódi bűnös leleplezésére, mert fölötte hosszú időt töltött a gyanúsított ártatlan üldözésével és sanyargatásával. Az igazságszolgáltatás czégére alatt folytatott vérlázító kegyetlenségei oly gyűlöletessé tették a judicatura történetében, hogy nevét megtagadják azok is, kik titkon felfogásának hódolnak és tettleg rendszerét követik. A ki pedig alakoskodó jelszavak által félre nem vezettett magát és tartalom nélküli frázisok ködburkolatán át tud hatolni, benső lényegét a sokat kárhoztatott, de csak kíméletesen érintett inquisitorius pernek a biró felhasználásában fog látni a bűnvádi üldözés teendőire. Ezen szempontból inquisitorius maradt a büntető per akkor is, midőn az egyes biró vizsgált és nyomozásának eredménye fölött a collegium más biró előadása alapján döntött, kettős szemüvegen át ismerkedve meg a tényállással: a vizsgálóbíró írásbeli feljegyzése és a reterens előadása alapján. De inquisitorius maradt maradt a nagy reformmozgalom után is. A külön vádhatóság szervezése folytán a fél jogait nyerte ugyan a vádlott az eljárás második szakában, a hol már a nyil2* 71
