Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
6 beláthatatlan fontosságú hadjárat eredményét akkép véli biztosíthatónak, hogy bármily stratégiai jelentőséggel biró lépés elhatározását többek hozzájárulásától vagy akár csak meghallgatásától teszi függővé, nem jár el fonákabb módon, mint az a törvényhozó, ki a bűnügyi vizsgálatot contradictorius módon akarja szervezni és a birói tárgyalás előnyeit oly eljárásnak biztosítani, mely czéljánál és így eszközeinél fogva minden egyéb, csak nem birói. Ha szükséges volna még példával megvilágítani azon kétségtelen igazságot, hogy a baj orvoslását a betegség felismerése kell hogy megelőzze, azon reformmozgalmat kellene ismertetnünk, mely Németországból kiindulva, a nemrég elhalt Gneist tanár által teljesen félreértett angol intézmények utánzata gyanánt ajánlva, hazánkban lelkes képviselőkre talált és az utolsó magyar jogászgyűlésen nem egy tekintélyes oldalról az elővizsgálat és avval együtt a büntető per hiányainak megszüntetését azon közreműködéstől várta, melyben a vizsgálóbírót egyfelől a vád, másfelől a vádlott képviselője részesíteni fogja. Gyakorlati eredménye ezen eszmének nem volt. Késleltető hatását féltették ott, hol a gyors intézkedés a siker első föltétele; előre látták, hogy a felek közreműködése merő alak- szerűséggé fog sülyedni, és azon sokkal nagyobb veszélyt, hogy tényleg fog érvényesülni; végre nagy, messze szétágazó és a szereplő egyének számánál fogva bonyolult bűnperekben gyakorlati, habár csak formaszerinti keresztülvitelét is lehetetlennek mondották. Nem hangsúlyozták azonban, — és ezt különösen kiemelendőnek tartom, — hogy a megismerés módjai különbözők és azokhoz kell alkalmazkodniok a megismerési eszközöknek is. A hol egy határozott, de vitás igény érvényesítése forog szóban, és ezen igény ténybeli és jogi föltételeinek megállapítása a bíróságnak feladatát képezi, a felek meghallgatása legtöbb biztosítékot nyújt az Ítélet igazságossága mellett. De az eljárás oly stádiumában, midőn a vádló elég okot lát ugyan már a tájékoztatására szükséges adatok beszerzésére, de nincs még azon helyzetben, hogy határozott követeléssel lépjen fel, midőn tehát a fél sem tudja még, mit akar tulajdonképen: a dolog természete kizárja a biró föllépését és a felek vitatkozásának értelme nincs. 58
