Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
7 Ezen logikai igazságból magyarázható, hogy alacsony műveltségi fokokon és primitiv életviszonyok mellett ismeretlen a nyomozó rendszer, mert fölösleges annak alkalmazása. A büntető törvények száma nem nagyobb, mint a társadalmi rend alapföltételeit oltalmazó tilalmaké. A jogkérdés tehát nem vitás. Nem titokban lappangva szedi áldozatait a gonosztevő, hanem nvilt erőszakkal szembeszáll a törvénynyel. Az igazmondás erénye aránylag későn hagyja el a nemzeti jellemet, és a tagadás művészete, bármily megvetendőnek mutatkozzék az erkölcs szempontjából, a tettes abstract hódolata a kötelezőnek elismert törvényűvel szemben és egyúttal azon cselekmény bűnösségének felismerését árulja el, melynek elkövetését a vádlott tagadja. A társadalmi fejlődés első szakaiban mindenütt accusatorius a bűnper, azaz: a felek előadásai és fejtegetései alapján dönt a biró. Ilyen volt a római, ilyen a régi germán büntetőper, melyeknek vegyülőkéből az egyház fegyelmi jogával keletkezett a középeurópai népek processualis alkotásainak alapjául szolgált franezia bűnper. Nem volt szükség nyomozásra — inquisitióra, — mert a biró készen kapta a felektől az ügy eldöntésére szükséges anyagot. Ha a vádlott nem ismerte el a vád alaposságát, hivatkozás történt az Istenre, és a legfelsőbb lény tanuságtételére a földi biró nyugodt lelkiismerettel alapíthatta ítéletét. A tanúkkal való bizonyítás csak kerülő úton jutott ß régi német perbe, és kezdetben — ez jellemző a polgári eljárásra nézve is — a tények megállapítása nem a bírói meggyőződés kifolyása és a vallomások mérlegelésének eredménye volt, hanem a fél által választott tanúk nyilatkozatai alapján történt. Nem a tanú érzéki észlelései, hanem benső meggyőződése az ügy igaz voltáról, döntött az egyik vagy másik fél sorsa fölött.* Ha tekintetbe vétetik még, hogy a laicus elem részvétele a jogszolgáltatásban, melyre oly nagy előszeretettel hivatkoznak az esküdtszék intézményeinek pártolói Németországban, éppen megfordított] a volt azon módnak, melyben a modern esküdtek az ítélet megalkotásához járulnak, mert a régi német «Schöf* V. ö. Glaser: KI. Schrift, I. 281. s köv. 11. 59
