Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
ь folyományait oly különböző, sőt ellentétes módon vélik meg- valósítandóknak. Miután továbbá inquisitio és accusatio két complementer fogalom, melynek meghatározása egymást kölcsönösen kiegészíti: a kétféle rendszer elvi tartalmának és valódi súlypontjának ismertetésénél az inquisitorius eljárás jellemzéséből fogunk kiindulni. Egy homályos tényállás felderítésére és titokban véghezvitt cselekmény tettesének kipuhatolására szükséges azon adatok és jelenségek lelkiismeretes gyűjtése és logikai egybevetése, melyek a cselekmény elkövetésének módjára és ebből kifolyólag a tettes személyére világot vetnek. Mióta a világ fennáll és a meddig az emberi ész jelenlegi szervezetének határait túl nem lépheti: a társadalmi együttlét minden jelenségének magyarázatánál azon módszerre voltunk és leszünk utalva, melyeknek segélyével -— fizikai ép úgy, mint metafizikai dolgok kutatásánál — ismert tényekből ismeretlen alakulatokra következtethetünk. Mennél több adatot gyűjtünk és mennél nagyobb lelkiismeretességet és körültekintést fejtünk ki azok csoportosításában és egybevetésében : annál biztosabb lesz az eredmény, és — ha egyébként nem — az alkalmazott módszer szempontjából eljárásunk kifogás alá soha sem eshetik. Akár egy fel nem fedezett bolygó pályájának meghatározásáról az égboltozaton, akár egy titokzatos haláleset körülményeinek földerítéséről legyen szó: a vizsgáló másként, mintinquisitorienem is járhat el; nyomoznia kell neki, azaz a nyomok után indulnia. íme a sokat ócsárolt, minden oldalról megtámadott és végleg elitéit inquisitorius eljárás az egyetlen, logikailag képzelhető módszer a büntető per első szakában, azaz ott, hol azon kérdés eldön- iése forog szóban, követtetett-e el egyáltalában és melyik bün- tetendő cselekmény és ki annak tettese. Ezen módszer alkalmazása föltételezi azonban az egységes vezetést és az egyéni elhatározást, azaz személyes felelősséget a vizsgálat irányáért. Hol a vizsgálat keresztülvitelére többféle felfogást és akaratelhatározást mozgósítunk, nem csak a czél egységét áldozzuk fel az eredmény sikerének koczkáztatásával, hanem a tévedések lehetőségét, mely bármely emberi cselekvőséggel válhatlan kapcsolatban áll, a kutató személyek számával sokszorozzuk. Egy államkormány, mely következményeiben 57
