Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Salgó Jakab–Fekete Gyula: A gyermekkorban levő bűnösök [111., 1895]
4 (lenek kibontakozni azon rideg fölfogásból, hogy a büntetést, mint a bűncselekmény kifolyását, csupán a bűncselekményhez arányítsák. Már föl-fölmerül az a jogosult aggály, hogy a büntetőjogi paragrafusok nem ölelhetik föl az emberek cselekedeteit és hogy a büntetendő cselekmény egész lényege nincsen kimerítve azzal, hogy bizonyos paragrafus szerint taksálják. Kezdik észrevenni, hogy az egyén antisocialis cselekedetének büntetőjogi megítélése annak csupán egy alkalmazott része, melynek alkalmazásában azonban tekintetbe veendő a cselekmény minden alkotó része, azaz a büntetendő egyén mindazon tulajdonsága, mely a cselekvés kiváltására vezetett; a szervezet veleszületett és aquirált hibáival, az átöröklés, a milieu, a különös életkörülmények, melyek közt élt és a bűncselekmény azon speciális ténykörülményei, melyek annak létrehozatalában közreműködtek. A mi pedig a büntetés lényegét és czélját illeti, úgy abban nem lehet nézeteltérés, hogy a büntetés czélja nem lehet más, mint a társadalom megvédése a rendbontók ellen; jellege azért nem lehet soha aggressiv. A társadalom nem léphet föl az egyén ellen mint támadó, hanem a történt támadást csak visszautasíthatja vagy azoknak elejét veszi: a védekezésnek végső eszközéhez, a támadónak elpusztításához nyúlhat, ha úgy van meggyőződve, hogy a rendbontó által újabb és legsúlyosabb támadásokkal veszélyezteti a szükséges társadalmi rendet, vagy pedig a neveléshez hozzá lát, hogy a támadások ismétlésének valószínűségét csökkentse, esetleg azokat egészen kizárja. A serdülők szabadságvesztése, mint nevelés, czélját el nem érheti, sőt az elérendő czéltól semmmi sem tereli el jobban, mint a szabadság elvesztése, a szükségképen vele járó ingredien- cziákkal: a fogházi társaság, a serdülők impressionabilitása, utánzási hajlamuk stb. A serdülők mindezen tulajdonságai miatt, melyekhez hozzájárul a typikus rabulistika, a legénykedés, az urhatnámság, az önállóságra való erős hajlam, azoknak összezárása felnőttekkel a legsúlyosabb és irreparabilis következményekkel jár. Mert a dolog természetében fekszik, hogy nem a felnőttek iparkodnak tanulni az apróbbaktól, hanem megfordítva, mely viszonyt kiélesíti még az is, hogy a felnőttek, a minden emberben rejlő tanítási ösztön folytán nagy erélylyel 154
