Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Salgó Jakab–Fekete Gyula: A gyermekkorban levő bűnösök [111., 1895]
í) hozzá is látnak a fiatal bűnösök kitanításához. Ilyenképen minden összeműkődik a legrosszabb czél elérésére. Teljes joggal és éles phsychologiával kiemelte az előadó úr a fiatal bűnösök büntetési rendszerének hiányosságát és mutatta is, hogy ennek tudata mennyire elterjedt és mennyire képezi gondját a különböző államok mérlegelésének és hogy miként iparkodnak javítani az ilyen formán tarthatatlan állapotokon. Mint egy ilyen segítő eszközt tekintik az alsó korhatár emelését. Tudjuk, hogy a büntethetetlenség korán túl sok állam büntetőjoga megállapít egy — hogy úgy mondjam — átmeneti életkort, mely már a büntethetetlenséget nem élvezi, de mely magában véve enyhítő körülményként vétetik számba a büntetés kiszabásánál. És ezen némiképen privilegizált életkor az. mely által a fölvetett nagyfontosságú kérdés az orvosi szakmába belenyúl és melyhez legyen szabad néhány szót szólanom. Ezen átmeneti életkor büntetőjogi megállapítása tulajdonképen nem más mint a törvényhozó zavara. Érzi ugyanis a törvényhozó, hogy az emberi szellem fejlődését nem lehet egy merev számhoz kötni és nem állítható, hogy az értelmi minimum a 12. vagy 13. évvel végződik és hogy azontúl a teljes psychikai kapaczitás 24 óra alatt beáll. Hogy a törvény ezen nyilvánvaló hiányát helyreüssék, azért ékeltettek bele ezen átmeneti határozatok. Csakhogy azért azon bűnös egyén, a ki ma bünte- lenül követheti minden hajlamát, már holnap büntetés alá esik, ha máról holnapra a minimális korhatárt átlépte, pedig sem a cselekményben, sem az egyénben nem történt változás, csak a föld forgott egyezerrel többet a tengelye körül. De nem csupán azért helytelen ezen bizonyos korban a rögtöni büntetőjogi eljárás, mert a megkülönböztetési képesség mint a büntethetőség ismertető jele csupán appreciatió kifolyása lehet és mert a megkülönböztetési képesség csak egy igen kis és nem is legfontosabb rész a cselekmény mechanismusá- ban. De különösen nem az a serdülő korban, mely az emberre nézve valóságos kritikus kor. Említettem már egy más alkalommal épen ezen életkornak, a büntetlietés átmeneti korának nagy biológiai fontosságát. Ha minden mesterkéltség nélkül és elfogulatlanul vizsgáljuk az elmebetegségek kitörési idejét, azt látjuk, hogy a 12. évben és 155
